Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Osvárt Andrea Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.06.16.
Idén is hamisítatlan vakációs hangulatot varázsol a képernyőkre a Balatoni Nyár. A tópartról jelentkező délelőtti magazinműsor első turnusának háziasszonyával, a riporterként debütáló ismert színésznővel, Osvárt Andreával beszélgettünk.
Osvárt Andrea
Osvárt Andrea
-Szerepel a portfóliójában televíziós műsorvezetés?
-Némi tapasztalatom van, hiszen vezettem már élő műsorokat, először Olaszországban, ahol díjátadók háziasszonya voltam. Tavaly aztán idehaza is kipróbálhattam magam ebben a szerepben, mikor egy nagyszabású operettgálát, a Budavári Palotakoncertet vezettem, amelyet a televízió is közvetített.
-A Balatoni Nyárban nem interjúalany lesz, hanem műsorvezető.
-Valóban, eddig mindig engem kérdezgettek műsorokban, most végre kipróbálhatom, milyen az, ha nekem kell egy beszélgetést alakítanom a kérdéseimmel. Izgalmas feladatnak ígérkezik, kíváncsi vagyok rá, hogy állom meg a helyem ebben a fordított szerepben. Azt viszont már most tudom, hogy sok érdekes, kreatív embert fogok megismerni a műsor kapcsán, és ez mindig inspiráló dolog.
-A kamera régi „barátja”, de az élő adás alatt előfordul, hogy lámpalázas?
-Természetesen! Filmezés közben mindig van lehetőség javítani, ismételni egy jelenetet. Az élő adás izgalmát, sajátos hangulatát pedig éppen a megismételhetetlenség adja. Ilyenkor minden itt és most történik, ami óhatatlanul izgalommal tölti el a szereplőket, legyenek akár riporterek vagy riportalanyok. Biztos, hogy bennem is lesz drukk, hiszen az adásidő alatt nem szabad kiesni a szerepből.
-Harsányi Leventével alkotnak majd párt. Ismerték egymást korábbról?
-Nem, a műsorra való készülődés kapcsán találkoztunk először. Levente nagyon szimpatikus, nyugalom és magabiztosság árad belőle, ami jó előjel. Bízom benne, hogy fogja majd a kezem és segít.
-Sokáig Olaszországban élt. Érzett honvágyat?
-Igen, mindig volt. Azt hittem, idővel csökkenni fog, de fordítva alakult, egyre inkább vágytam haza. Csak egy idevágó példa: szívfacsaró volt látni a közösségi portálokon, hogy a barátaim a Balatonnál buliznak, miközben én Olaszország egyik szegletében forgatok.
-A tenger közelsége mellett is hiányzott a Balaton?
-Igen! Hiába van Rómától harminc kilométerre a tenger, én nem mellette nőttem fel, nekem a Balaton jelenti a nagybetűs nyarat, ehhez a tájhoz kötnek a gyökereim. Szeretem a tó illatát, a parti nyüzsgés hangulatát. Az olaszországi évek alatt is igyekeztem minél több időt Magyarországon tölteni, nyaranta hazautaztam, itthon pihentem a legszívesebben.
-Akad olyan Balaton-parti település, amelyik különösen is közel áll a szívéhez?
-Kislánykoromban egy rosszul sikerült horvátországi nyaralást szakítottunk meg, amikor hazafelé autózva a szüleim úgy döntöttek, hogy kárpótlásul eltöltünk még néhány napot a Balatonnál. Paloznakon szálltunk meg egy kempingben, ahol annyira jól éreztük magunkat, hogy azóta is a legszebb családi nyaralásként tartjuk számon. Diákként aztán Fűzfőre és Alsóörsre jártunk bulizni, kellemes emlékeim vannak erről az időszakról is. Ma már inkább az északi part szépségei nyűgöznek le, Füred és Tihany környéke rengeteg felfedeznivalót rejt.
-Szereti a vízi sportokat?
-Tamásiban nőttem fel, van ott egy vitorláskészítő üzem, ahol a nevelőapám hajóépítőként dolgozott. Nyaranta olykor elkísérhettük őt egy-egy hajó vízre rakásakor. Igazi ajándékok voltak ezek a napok! Bár vitorlázni nem tudok, már gyerekként is aludtam hajón a Balaton közepén. Azóta is szívesen vendégeskedem vitorlásokon, és szeretem nézni a versenyeket is. A barátaim szoktak indulni a Kékszalagon, ilyenkor örömmel drukkolok nekik a helyszínen.
-Ha Balaton-part, akkor lángos vagy palacsinta?
-Lángos, méghozzá sok sajttal és tejföllel!
M. Zs.
szombat, M1 6.50 Balatoni Nyár

 
P. Fülöp Gábor Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.06.08.
Karneváli hangulat ígérkezik a június 12. és július 13. között zajló 2014-es brazíliai labdarúgó-világbajnokság idejére. Az egyik helyszíni kommentárorral, P. Fülöp Gáborral beszélgettünk.
P. Fülöp Gábor
P. Fülöp Gábor
-A futballrajongók számára mindig izgalmasabb egy olyan nyár, amelyre foc-vb is esik. Milyen élményeket őriz ezzel kapcsolatban?
-A foci mindig összehozza az embereket! Nekem ezekről a nyarakról leginkább a családdal, barátokkal töltött jó hangulatú esték jutnak eszembe, bár két éve az Európa-bajnokságon megfordultam olyan közösségi helyeken is, ahol sok ismeretlen nézte együtt a meccseket – ennek is sajátos atmoszférája van. Egyetlen dolgot szeretnék csak, hogy közösen szurkolhassunk a vb-n a magyar csapatért.
-Menczer Tamással, Mezei Dániellel és Gundel Takács Gáborral együtt négyen utaznak Brazíliába.
-Igen, bár meglehet, hogy Budapesten látjuk egymást utoljára, és csak itt találkozunk majd újra. Négy különböző városba indulunk, és a tervek szerint nem is fogjuk keresztezni egymás útjait, feszes menetrendben vagyunk beosztva a különböző helyszínekre.
-Járt már a híres Maracana stadionban?
-Nem, még Brazíliában sem voltam, úgyhogy tele lesz újdonsággal ez az út.
-Milyen foci, milyen típusú játék vezethet eredményre 2014-ben?
-A klubszezonból kiindulva vélhetően a védekezés lesz mindennek az alapja.  Az Atletico Madrid például a Barcelona ellen egyetlen meccset sem veszített, pedig elméletileg jobb játékosokból áll a Barca. Azok a csapatok lesznek eredményesebbek, amelyek az erős védelem mellett valami pluszt is hozzá tudnak tenni a játékhoz.
-Kiket tart az idei harminckét induló közül esélyesnek a győzelemre?
–Négy éve tippeltem, s bár a döntőbe jutó egyik csapatot sikerült eltalálnom, de az egyenes kieséses szakaszig még a takarító néni is ügyesebben jósolta meg az eredményeket. Valószínű, hogy a házigazdák jól szerepelnek, és lesz meglepetéscsapat is, ahogy négy évvel ezelőtt Uruguay a legjobb négy közé jutott.
-Hogyan készül fel?
-Megpróbálom szisztematikusan beosztani a tanulnivalókat. A csoportmérkőzésekről  pontos program áll rendelkezésünkre, ez alapján készülök föl. Minden mérkőzéshez többoldalas statisztikákat és ezekből kiolvasható érdekességeket gyűjtök. Egyetlen példa csak: a belgák jelenlegi kapitánya lőtte országuk legutóbbi vb-gólját 2002-ben, ez érdekes kis adalék lehet. Véletlenül sem szeretném elárasztani a nézőket számokkal, statisztikákkal, de mégiscsak ez az alap, ahogy foci sincs stoplis cipő és sípcsontvédő nélkül.
-A szakkommentátor nemcsak felkészült és gyors, hanem a  stílusa is befolyásolja a közvetítés hangulatát.
-Nem hinném, hogy a kommentátornak a feszültséget fokoznia kellene, sőt ha valaki erre törekszik, az könnyen a visszájára is fordulhat. Ha egy magyar csapat mérkőzését közvetítjük, mindig adott az erős érzelmi hatás. Ebben az esetben mindez hiányzik majd, itt a játék színvonala és a körítés teremti meg a jó hangulat alapját,  de egy közepes világbajnoki mérkőzésen nem kell mindenáron tombolni.
-Mit gondol, mikor szurkolhatunk újra világbajnokságon nemzeti válogatottunknak?
-Semmiképp nem szabad elvenni az emberektől a reményt, de figyelembe kell venni a realitásokat. Úgy gondolom, legutóbb is volt esélyünk Egervári Sándor csapatával, más kérdés, hogy mi lett volna a folytatásban. A közelgő Európa-bajnokságon viszont például több csapat vehet részt majd a tornán a korábbiaknál, és ha egy hasonlóan kiszámítható, szervezett együttessel lépünk pályára, lesz esélyünk, hogy kijussunk Franciaországba.
-A házigazdák felkészültek?
-Sok az ígéret, de minden a helyszínen derül majd ki. Ugyanakkor tudjuk, hogy öt repülőtér bővítése sem készült el, ezért feltehetően nagy lesz a kapkodás. A szurkolók viselkedése is nehezen modellezhető, ha például a brazil csapat véletlenül megbotlik, az feszült helyzetet teremthet. Reméljük, hogy nem történik incidens, és igazi ünnep lehet a szurkolóknak ez a világbajnokság!
M. Zs.
csütörtök, m1 20.10
 
Litkai Gergely Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.06.01.

A Munkaügyek IrReality Show poénjain nevetve három stand up-os fiatalembernek köszönhetjük jókedvünket. Az M1-en futó sorozat egyik forgatókönyvírójával, Litkai Gergely Karinthy-gyűrűs humoristával beszélgettünk.

Litkai Gergely
Litkai Gergely
-Egy jogszabály a legkevésbé sziporkázó szövegtípus. Mi vitte a jogi tanulmányok felé, és hogyan lett egy gyakorló ügyvédből főállású humorista?
-A jog és a humor nagyon hasonló egymáshoz: valami egyedi jelenségből kell olyan általánosat alkotni, ami optimális esetben mindenki számára érthető lesz. Mindig is jogász szerettem volna lenni, a humor egy olyan másodállássá  vált, ami kiszorította a jogot. Mondhatni spontán privatizált engem.
-Mi szerepel a névjegyén, és miképp definiálná önmagát?
-A névjegyemen főszerkesztő szerepel, tevékenységem nagy része kreatív menedzsment. De az emberek, akik ismernek, leginkább humoristának neveznének.
-A humor nagyfokú intelligenciát igénylő műfaj, hisz kényes az egyensúly a sértő jellegű és az építő jellegű kritika között. Volt már, hogy átlépte ezt a láthatatlan mezsgyét?
-Természetesen, ugyanis manapság a közönség szempontjából nem létezik ez a határ, mivel egységes közönség sem létezik. Akik frusztráltak, bizonytalanok, erősen polarizáltak, azokat sokkal könnyebb megbántani, ráadásul mostanság kialakult egyfajta véleményvadnyugat, a másikat érő kritikát sokan a másik megsemmisítésére tett kísérletként értékelik, ami bosszúért kiált.
-Meg tudta már fejteni, hogy milyen a magyarok humorérzéke?
-Humor szempontból nem léteznek nemzetek, emberek vannak, akik magyarul hallgatnak humort. Nagyon sokféle a hazai közönség és sokkal jobb, értőbb, mint amilyennek gondolnánk magunkat. Sokkal nyitottabbak vagyunk és vevők a finomságokra is. Érdekes viszont, hogy az utóbbi időben megjelent egy széles réteg, amelynek van igénye a szórakozásra, ám a képessége hiányzik ehhez. El akar feledkezni a hétköznapokról, de nem tud feloldódni, nem érti a vicceket, amitől még frusztráltabb lesz.
-Hogy születik a Munkaügyek egy-egy új részének forgatókönyve?
-Kovács András Péterrel általában kitaláljuk az egyes évadok témáját – részekre lebontva –, majd közös ötletelés után megszületik az epizódvázlat, majd a dialógusok, és végül felolvassuk egymásnak, és megbeszéljük, min kell változtatni.
-Az állandó karakterek megformálója többek között Molnár Piroska, Murányi Tünde, Mucsi Zoltán, Elek Ferenc és Mogács Dániel. Mennyire írják kifejezetten a színészcsapatra a dialógusokat?
-A dialógusok teljes mértékben a színészekre íródnak, és ami a remek ebben, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékában az a szöveg is hangzik el, amit mi hoztunk létre, mégis improvizatívnak tűnik.
-„Filmesen” gondolkozik? Látja maga előtt az adott szituációt?
-A Munkaügyek eléggé szöveg­centrikus sorozat, de látjuk magunk előtt a szereplőket, ezért is élvezetes írni, mert tudjuk, hogy milyen jó lesz, ha majd a betűk megelevenednek.
-Társas vagy inkább magányos alkotó folyamat egy ­Ir­Reality Show szövegezése?
-Az ötletelés közös, az írás az pedig hol közös (sok részt Hadházi Lászlóval együtt öntünk végleges formába), hol magányos munka.
-Honnan meríti hivatali tapasztalatait a sorozathoz?
-Erről nem beszélhetek, nem adhatom ki a forrásaimat. De gyakran csak a saját fejünkben fogalmazódik meg valami, lemegy a tévében, és utána olvassuk az újságban, hogy megtörtént. Ijesztő és felemelő érzés egyben.
M. Zs.
csütörtök, M1 21.20

 
Kiefer Sutherland Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.05.25.

Jack Bauernek ismét 24 óra  áll rendelkezésére, hogy megakadályozzon egy világméretű  katasztrófát. A legendás sorozat májusban új évaddal folytatódik, melyet az amerikai premier után pár héttel a magyar FOX is műsorára tűz.

Kiefer Sutherland
Kiefer Sutherland
Nyolc évad, 192 epizód, Emmy- és Golden Globe-díjak és világszerte több tíz millió rajongó. A 2001-ben útjára indult 24 a világ egyik legsikeresebb sorozatává vált, Jack Bauer legendás figurája pedig számos filmes és kulturális lexikonba került be. Nem csoda, hogy a legújabb, 9. évadot hatalmas várakozás övezi, még a főszereplő, Kiefer Sutherland is izgatottan várta a folytatást: „A nyolcadik évad egyfajta lezárás volt. A készítőkkel úgy éreztük, hogy letettünk valamit az asztalra. Ám amikor Howard Gordon producer megkeresett, hogy szeretne leforgatni tizenkét epizódot, amelyben felgyorsíthatjuk az időt, és új lehetőségeket nyitunk a történetmesélésben, azt azonnal nagyon vonzónak és érdekesnek tartottam. Jack Bauer karaktere teljesen megváltoztatta az életemet, ezért hamar rábólintottam a folytatásra. De azt már a kezdetek kezdetén jeleztem, hogy szeretnék többet kihozni a karakterből, és örülnék, ha a figura még keményebb és könyörtelenebb lenne.”
Sutherlandet három évvel ezelőtt láthattuk utoljára a terrorelhárítás ügynökeként. De a történet szerint azóta már négy év telt el – ennyi ideje menekül Jack az igazságszolgáltatás elől. Most száműzöttként él, de kész kockára tenni életét és szabadságát, hogy megakadályozzon egy újabb katasztrófát. A 24: Élj egy új napért! címet viselő új évad önálló történetként is megállja a helyét, így azok is be tudnak kapcsolódni, akik eddig nem követték a sorozatot, a szereplőgárdával viszont a korábbi szériák rajongóinak is szeretnének a kedvében járni. Sutherland mellé ugyanis több, korábbról ismerős arcot is visszahoznak, még fordulatosabbá téve ezzel a cselekményt. A sorozat védjegyének számító valós idejű felépítés természetesen megmarad, ám ezúttal  tizenkét epizódban mesélik el egy nap eseményeit a készítők, ezért gyakran lesznek időugrások. További újítás, hogy ezúttal nem az Egyesült Államokban, hanem a brit fővárosban játszódik a történet, és a felvételek is Londonban, Sutherland szülővárosá­ban zajlottak.
„Az új helyszín nemcsak a forgatás, hanem a sorozat szempontjából is hatalmas változás, hiszen az Egyesült Államok elnökének nincs meg ugyanaz a jogköre Londonban, mint otthon, ami érdekes dinamikai váltást okoz a történetmesélésben, a cselekménybe pedig nemzetközi politikai szálak is belefonódnak, ami engem lenyűgöz” – mondja Sutherland.
Az új évadot május 5-én mutatták be az Egyesült Államokban, hazánkban pedig május 26-án indul a magyar szinkronos változat. A 24: Élj egy új napért! című sorozatot hétfő esténként 21 órakor láthatják a nézők. A premierepizód után, május 26-án 21.40-kor pedig egy exkluzív, közel 30 perces werkfilmben a forgatás kulisszatitkaira is fény derül.
(X)
hétfő, Fox 21.00

 
Kilencvenéves a rádióújság Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.05.19.
Az 1920-as években a technikai fejlődés a legmerészebb álmokat is elérhető közelségbe hozta. Hódító útjára indult a rádió, már csak azt lett volna jó tudni, mi mindenre jó a készülék. 1929. május 24-én erre is fény derült.
Kilencvenéves a rádióújság
Kilencvenéves a rádióújság
A helyszínt, az időpontot, a létrehozó nevét iratok dokumentálják, tehát semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy 1924-ben megjelent a Magyar Rádió Újság. Ám, ahogyan egyre több apró részlet rajzolódik ki, úgy szép lassan a sajtótörténet a száraz adatokból virágzó népmesévé válik, felidéződik Mátyás király esete a bíró leányával, aki jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is. Akik viszont a meséknél jobban kedvelik a krimik izgalmát, azoknak is ajánlható a jeles dátumhoz kapcsolódó história egy-egy epizódja. És hogy még teljesebb legyen a képletes műfaji kavalkád: az alapítás viszontagságai a magyar abszurdot előlegezik meg.
Az újság létrejöttének történetét a tizedik születésnapon maga a szerkesztő, Laszgallner Ernő írta meg. A Ma Este című társadalmi hetilap felelős szerkesztője a dolgozószobájában értesült arról, hogy az egyik irodában egy rádiókészülék található, amely a várakozók reménye szerint meg fog szólalni. Erre ugyan nem került sor, de bizonyította a forradalmian új technikai eszköz létét, és megmozgatta az újságíró fantáziáját. Nemcsak felismerte a találmány jelentőségét, hanem a nagy lehetőséget is meglátta, és rövidesen engedélyt kért egy rádiós szaklap indítására. Az első számot 3500 példányban nyomták, és szinte azonnal elkapkodták. A tizenhat oldalon főként műszaki leírások, kapcsolási rajzok, tanácsok kaptak helyet, mindössze három sor jutott programajánlóra, hiszen nem volt mit közölni. Ugyan a kelet-közép-európai országok közül nálunk jött létre először rádiótelefon-szolgáltatás, de ezt csupán az MTI tudósítói vehették igénybe. Elméletben, mert jócskán akadtak hozzáértő kíváncsiak. „Meglepetésül szolgált, hogy már ebben az időben is volt néhány rádióamatőr, akik eredményeket értek el saját maguk készítette rádió vevőkészülékeikkel. Ezek egyenként szállingóztak be szerkesztőségünkbe, eleinte kicsit bizalmatlanul – mert hiszen nem egynek kobozta el a rendőrség egész berendezését –, megismerve azonban minket, szerkesztőségünk az amatőrök központjává vált.”
Jogszabály tehát nem tette lehetővé a rádiózást, aminek következtében a lap megjelentetését is ideiglenesen szüneteltetni kellett, míg végre, 1925 novemberében megszületett az új rádiórendelet. A némiképp illegalitásban töltött időszak után szinte diadalmenet következett, ahogy nőtt a rádió-előfizetők száma, úgy emelkedett az olvasóké is, 1933-ban már százezer példányt nyomtak a heti magazinból.
A tartalom sokszínűségére nem lehetett panasz: míg az első hónapokban elsősorban a világszerte egyre népszerűbb rádióhallgatási lázról szóltak a képes hírek, tudósítások, később a rovatok hallgatói fórumokká is váltak. Szubjektív vélemények és objektív kritikák vették célba a műsorkészítőket, a lap munkatársai pedig az olvasók aktivitását igyekeztek az ügy szolgálatába állítani különféle akciókkal.
A maitól eltérő hangvételű írások nem az útkeresés bizonytalanságát tükrözik, hanem éppen azt, hogy az újság a rádiókészülék nyújtotta szabadság élményét próbálta meg átültetni írott formába. Így kerülhetett nyomdába például az első rádiós vicc: „– Olyan maradi a maga anyósa, hogy nem hagyja rádiókészüléket venni? – Dehogy maradi! Féltékeny a hangosan beszélőre!” A szerkesztőség reagált a Rádióban folyó alkotó munkára, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a műsorok propagálásában: szakértő szemmel mutatott rá például a kulturális feladatok fontosságára, és teret adott a sportközvetítések népszerűsítésének is.
Hat évfolyam után érezték úgy a szerkesztők, hogy egy korszak lezárult, 1929. szeptember 29-től az addigi tendenciát a Rádió Újság vitte tovább, míg a Rádióélet fő célkitűzésének a rádió világának bő ismertetését választotta. Ez azt is jelenti, hogy a közszolgálati rádió műsorújságja kétszer is ünnepelheti a születésnapját, és hagyományaiban egyaránt – csakúgy mint a Rádióélet –  elkötelezett marad a műsorkészítők munkája iránt, ugyanakkor az olvasók igényeit szem előtt tartva igyekszik háttéranyaggal segíteni a tájékozódást.
A második világháborút követően, 1945. november 16-án indult újra a magazin, amelynek elnevezése és külalakja többször is változott. A folytonos megújulás részben a kor történelmi meghatározottságából fakadt, másrészt figyelembe vette a rádióhallgatási szokások átalakulását, valamint azt is, hogy egyre több forrásból tájékozódhattak az olvasók. A legjelentősebb változást a televízió megjelenése jelentette, 1956 augusztusától a Rádióújság közölte a heti két kísérleti adás programját, és idővel, a lehetőségekhez képest, a kisképernyős műsorok is mind nagyobb terjedelemben jelentek meg az oldalakon. A bőséges kínálatnak sokszorosan is hasznát látta a közönség, hiszen ugyanazt a témakört több szemszögből is körbejárhatta. Ez a lap struktúrájában is megmutatkozott: a szerkesztőség egy-egy műsorszám kiemelésével és háttérinformációkkal igyekszik olvasóit segíteni a választásban. Nem titkoltan azzal a céllal is, hogy a technika révén létrejött közösségi élmény az otthonok falai között meghitt és tartalmas pillanatokat szerezzen minden olvasónak. Mintha családi körben lennénk.

Az évforduló alkalmából lapunk különleges tartalommal jelentkezik.
Forray Katalin

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 19 - 27 / 304
Advertisement
© 2015 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.