Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Kovács Lehel Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.03.16.
Harmadik éve szórakoztatja a nézőket az M1-en a Munkaügyek – IrReality Show című szituációs komédia. A közkedvelt sorozat Kareszával, a Junior Prima-díjas fiatal színésszel, Kovács Lehellel beszélgettünk.
Kovács Lehel
Kovács Lehel
-Könnyen kiismeri magát a hivatali világban?
-Ahogy sokan mások, én is el tudok veszni a hivatali utak sűrűjében, halasztom az intézésüket, amíg lehet. Aztán az ember egyszer ráfázik, és végül mégiscsak egy ügyintézőhöz kerül. A felnőtt világ egyik stádiuma ez.
-Otthonosan mozog már filmbeli munkahelyén, a Fővárosi Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyeleten?
-A nyári forgatások idején szinte folyamatosan ebben a térben mozgunk, de még nem voltam olyan élelmes, hogy beszerezzek oda egy saját bögrét. A rutin azonban kialakult már, otthonos a díszlet, a feladat, és az sem okoz problémát, hogy a forgatás előes­téjén nekilássak szöveget tanulni.
-Az abszurd helyzetek meghatározzák a forgatások hangulatát is?
-Márton István, a rendezőnk profi szakember, aki kezelhető, jó tempóban tudja segíteni a haladást. Sokszor azonban én magam is kerékkötője vagyok a munkának, mert hajlamos vagyok elnevetni a poénokat – Mucsi Zoltán és Molnár Piroska részei különösen ingerelnek erre. A hangulat egyébként nagyon jó, szerintem, ez látszik is a sorozaton.
-A dumaszínházas írócsapattal milyen a kapcsolata?
-Nagyon jó. Remek, kiváló humorú emberek az íróink, segítenek bennünket a munkában, és igyekeznek ránk formálni az írásukat. A stand up comedyért mint műfajért ugyan nem rajongok, de nagy teljesítménynek tartom, ha valaki képes egymaga kiállni, és folyamatosan meglepni, nevettetni a közönséget.
-Karesz karakterében akadnak-e olyan jellemvonások, amelyekkel azonosulni tud?
-Az a tudatmódosítás, amellyel Karesz az első évadok alatt élt, tőlem meglehetősen távoli, de a rá jellemző huncutságot kicsit magamból is bányászom elő. Azt hiszem, sokkal szorongóbb és pattogóbb ember vagyok, mint Károly, aki irigylésre méltóan nyugodt tud lenni.
-Improvizálnak a  forgatásokon?
-Igen, szerencsére nincs kőbe vésve minden. Amennyire egy filmforgatás keretein belül erre mód van, élünk is a rögtönzés lehetőségével.
-Harmadik évadát éli a sorozat, mit tud a rajongótáborukról?
-Nagyon különböző korú emberek ismernek fel a Munkaügyek kapcsán. Van egy sorozatunk a Katona József Színházzal, amelyet gimnáziumokban játszunk. Az előadás végén sok fiatal jön oda hozzám és kérdezi, hogy nem én vagyok-e Karesz a Munkaügyekből? Aztán egy budai bevásárlóközpont jut eszembe, ahová, ha bemegyek, minden alkalommal elcsíp valaki, aki Kareszt látja bennem. Sok és sokféle ember követi figyelemmel a sorozatot, a Facebook-oldalunkon is pezseg az élet.
-A boltokban kapható az első két évad DVD-n. Visszanézte már magát?
-Előfordult már, főleg az elején, hogy megnéztem egy-egy részt, bár a DVD-t még nem vettem meg. Pedig vannak kedvenc epizódjaim, lehet, hogy egyszer meglepem magam az összeállítással.
-Úgy tudom, szereti a focit.
-Ahogy a férfiemberek jelentős része, én is nagy örömmel nézek focit. A ’98-as vb-n láttam Thierry Henryt beszállni a játékba, lenyűgözött az eleganciája. Ekkor találtam rá az Arsenal csapatára, mivel a kedvencem oda szerződött. A játékuk azóta is az életem része: ha van egy szabad estém, megnézem otthon felvételről a londoni klub meccseit. Nagy bolondjuk vagyok, és végre vezetjük a bajnokságot, lehet, hogy nagy évünk lesz!
-Jár a Bábszínházba?
-A felségem miatt, aki itt színésznő, ez „kötelező” is! Csodálatos, mikor előadás előtt három-négy száz gyerek egyszerre kiabálja teli torokból, hogy „Kezdődjön!”. Persze, igazi akkor lesz, ha már a saját gyerekünkkel ülünk ott.
-A színházszerető közönség ebben az évadban mely darabokban láthatja Önt?
-A lényeg, hogy a Katona József Színházban keressenek, tagként nyolc-kilenc futó darabban is játszom, úgyhogy itt biztos megtalálnak.­
M. Zs.
csütörtök, M1 21.20

 
Szujó Zoltán Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.03.09.

Március 15-től újra dübörög a száguldó cirkusz, amelyet a M1 műsorán itthon is figyelemmel kísérhetnek a nézők. A Forma-1 idei szezonnyitása, az Ausztrál Nagydíj előtt a verseny kommentátorával, Szujó Zoltánnal beszélgettünk.

Szujó Zoltán
Szujó Zoltán
-Milyenek a Forma-1-es versenyzők?
-Megszállottak! Az egész életüket erre a sportra teszik fel, olyannyira, hogy kockáztatják is azt. Ugyan mára nagyon biztonságossá vált, és 1994, Ayrton Senna tragikus esete óta nem volt halálos baleset, de azért 320 km/óra sebességgel száguldozni egymás mellett meglehetősen veszélyes.
-Mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó pilóta, sikeres autóversenyző legyen?
-A fizikai felkészültség alapvető, ezt éppen Senna tudatosította annak idején, aki a fizikumát is nagyon komolyan edzette. Emellett természetesen kezelni kell tudni azt a nyomást, amely a versenyzőkre nehezedik: dollártízmilliókat érő autókkal száguldanak, és mindig ott egy esetleges baleset rémképe. Sokat gondolkozom azon, hogy min múlik a siker. Biztos, hogy van olyan személyiségjegy, ami a bajnokokra jellemző, de nehéz ezt megfejteni. Talán a bátorság, a koncentrációképesség és valamiféle arrogancia különös elegye.
-Az autóversenyzés a világ egyik legdrágább sportja. Aki nem televízióból drukkol, borsos árat fizet az élményért?
-Manapság a Forma-1 versenyekre világszerte be lehet jutni néhány tíz euróért, tehát bárki belekóstolhat ebbe a világba. Persze, a jegyáraknál a határ a csillagos ég! De állóhelyről is remekül lehet szurkolni, elérhető a személyes élmény. A világ minden táján megfordulnak magyarok is, akik kimondottan a versenyre utaznak. Ez egy sok szervezést igénylő, de egyre divatosabb hobbi.
-Mennyire megközelíthetőek a sztárok?
-Őrző-védő személyzet nincs körülöttük, de ahol ők tartózkodnak, az egy eleve zárt terület, ahová a nagyközönség nem, de az újságírók szerencsére bemehetnek. Ha van egyébként problémája a Forma-1-nek, akkor szerintem éppen ebből a zártságból fakad, nehéz közel hozni a szurkolókhoz a sztárokat, pedig nagy igény lenne rá. Nemrég bevezették, hogy meghatározott napokon autogramokat osszanak, ilyenkor végtelen hosszú sorok kígyóznak. Kell a személyesség, hiszen végső soron minden profi sportot a nézők tartanak el.
-Ki a kedvenc versenyzője?
-Alain Prost, akiért már gyerekkoromban is rajongtam, megmaradt a kedvencemnek. De ma már egész másképp látom a pilótákat, óhatatlanul az alapján ítélem meg őket, hogy kivel milyen beszélgetéseket vettem föl az elmúlt években: akadnak közlékeny és kevésbé közlékeny versenyzők. Igazából nem szurkolok egyvalakiért, sokkal inkább azért, hogy ne legyen baleset, és hogy egy igazán jó versenyt láthassunk.
-Milyen újdonságokat hoz a 2014-es esztendő a Forma-1-ben?
-Nem túlzás kijelenteni, hogy egy új korszak kezdődik a száguldó cirkuszban. A különleges – sokak által különlegesen rondának tartott – orrkúpok bár látványos változások, a legnagyobb módosításokat az autók belsejében találjuk. Hosszú idő után újra bevezetik a turbómotorokat, és 2014-től  már nemcsak a mozgási, hanem a hőenergia egy részét is visszanyerik a teljesítmény fokozása érdekében. Az új technológiák kifejlesztése soha nem zökkenőmentes, úgyhogy sokszor láthatunk majd leálló motorokat, műszaki hiba miatt kieső pilótákat. Akár még a Vettel-uralomnak is vége szakadhat!
-Bernie Ecclestone is a családjukkal él. Hogyan lehetséges ez?
-Ő is igazi családtag: egy hároméves gyönyörű labrador, akinek a Bernie nevet adtuk – a Forma-1 mindenható ura után. Bevallom, az érintettnek még nem mertem elmesélni, bár tudom, hogy szereti a kutyákat. Egyébként szerintem nagyon illik a kutyushoz a Bernie név. Szeretjük őt, és nekem stratégiai partnerem a családban, mert legalább javítja a nemek arányát, bár még most is a hölgyek vezetnek három kettőre.
M. Zs.
péntek, M2 21.50 Szabadedzés
szombat, M1 13.50; M2 21.40
 Időmérő edzés
vasárnap, M1 13.40; M2 21.30
Futam 

 
Novák Péter Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.28.

Népi kultúránk kincsei elevenednek meg a Duna Televízión fiatal énekesek, néptáncosok és népzenészek közvetítésével a Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedőben. A műsor egyik házigazdájával, Novák Péterrel beszélgettünk.

Novák Péter
Novák Péter
-Közel 300 produkcióval, mintegy 1500 fiatal nevezett a 2014-es Pávára. Hányan foglalkoznak rendszeresen népi kultúrával, járnak táncházba vagy zenélnek, énekelnek?
-A Páva statisztikája a jéghegy minőségi csúcsa. A néptánccal, népzenével foglalkozó mikroközösség, csak az ország határain belül milliós nagyságrendű. Az említett szám önmagáért beszél, csakúgy, mint a mögöttes szellemi tartalom, hiszen „emberségről példát, vitézségről formát” tanul az, ki a Kárpát-medence soknemzetiségű kultúrájának megismerésére adja fejét! Tolerancia, fenntarthatóság, innováció; modern életünk vágyott értékei a maguk természetességében tapasztalhatóak, e sűrű szövésű gyökérzet elágazásai mentén.
-Hol művelik elsősorban ezt a műfajt: falun, eredeti „szülőhelyén” vagy városban, szervezett körülmények között?
-Fájó veszteség a paraszti kultúra több száz éves korróziója, miközben a változással járó „procedúra” hozománya, hogy részletező a kutatás, a rendszerezés, a szakmai érdekképviseletek hálózata. Érzékletes példája a kölcsönhatásoknak, hogy napjainkban városi fiatalok járják a falvakat azzal a szándékkal, hogy a kisiskolásoknak visszatanítsák az elveszett tradíciót.
-Melyik a legnépszerűbb kategória?
-Elképzelésem sincs a nézői szokásokról, de véleményem szerint a táncegyüttesek produkciói verhetetlenek a planéta bármely pontján.
-Ön színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető, rendező, kreatív igazgató – mennyire hatja át ezt a szerteágazó tevékenységet a népi kultúrából örökül kapott értékrendszer?
-Miután vállalkozásunk, a Kultúrpart Csoport a Fonó Budai Zeneház stratégiai partnere, napi szinten érint. Persze ez sem véletlen, gyerekkori táncos barátaimmal alapítottuk szervezetünket, az akkoriban belénk ivódott értékrendre építve szinte mindent. A mai napig ez a tőke prosperálásunk valódi kulcsa. Mindemellett előadói, szerzői munkáim kapcsán is, ha csak a nyáron ismét színpadra állított Dózsa táncjátékot említem, „tiszta forrásra” járok inspirációért.
-Milyennek látja a műfaj fiatalok közötti megbecsültségét? Ebben mekkora a Fölszállott a páva szerepe?
-Hiánypótló, a szó legszorosabb, de közhelyes értelmében is. Gyakorlatilag az egyetlen széles körű fórum a médiában, miközben a téma az utcán hever; ország-világ tátott szájjal csodálja a képernyőre kerülő fiatalokat – már ha ránk találnak! Remélem, hogy a műsor internetes felületeinek bővülése lehetővé teszi a fiatalabb generációk elérést is! A tapasztalat mondatja velem: ha egyszer megérint a műfaj sodrása, kisvártatva elragad az ár!
-Beletanulhat-e hitelesen egy városi fiatal a népzenébe, néptáncba?
-Értelmezésemben a hitelesség lelki tartalom, nem topográfia kérdése. Természetesen a népművészetnek is megvannak a maga szakmai, térspecifikus elemei, de akár autodidakta módon, akár intézményesített formában is remekül elsajátítha­tóak. Többek között a Zeneakadémia népzene tanszékén.
-Megforgatta már műsorvezető­társát, Herczku Ágit, aki nemcsak kiváló énekesnő, hanem táncosként is remek?
-Mi több, táncosként kezdte! Ezért a Honvéd Táncszínház történetének kilencvenes éveiből van mit közösen felelevenítenünk.
-Mivel biztatná az induló fiatalokat, hogyan mutassák meg magukat a műsor színpadán, mire figyeljenek?
-Általában én tanulok tőlük. Olyan természetességgel kezelik a természetellenes közeget, hogy saját külsőségeim is könnyedén értelmetlen magamutogatássá válhatnak. Megint a hitelességnél tartunk!  
-A becslések szerint háromszázezer magyar népdal létezik. Van közülük kedvence, amelyet sokat dúdolgat magában?
-És még egyszer ennyi a táncmotívumok száma, ezért aztán nem is lehet kedvencem. Lassan negyvennégy éve kapkodom a fejem, hogy már megint mit fedezhettem fel, e kimeríthetetlennek tűnő univerzumban.
M. Zs.
szombat, Duna 18.35

Frissítve ( 2014.02.28. )
 
Szente Vajk Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.23.
Nem kell már sokáig várni a Magyarország, szeretlek! nézőinek, ugyanis a szórakoztató műveltségi vetélkedő hamarosan ismét látható az M1 műsorán. A műsor házigazdájával, Szente Vajkkal beszélgettünk.
Szente Vajk
Szente Vajk
-Mennyi ideig volt szabadságon a Magyarország, szeretlek?
-December végén álltunk le, majdnem két hónapra, egy kicsit át is adva ezzel a helyet az Eurovíziónak, az elmúlt hétvégék legfontosabb műsorának. De a tavasz első hírnökeiként visszatérünk!
-Hiányzott?
-Természetesen, szeretem nagyon, de talán még jobb is így, egy kis egészséges hiányérzet után, feltöltődve visszatérni.
-Önnek melyik a játék legkedvesebb, legszórakoztatóbb része?
-A kedvencem a bombarobbantós kör! Ez az a pillanat, amikor igazán éles helyzetben láthatjuk a játékosainkat. Egyszer Halász Judit kezében ketyegett, füstölgött a robbanó szerkezet, miközben egy kevéssé ismert Kosztolányi-idézetet kellett megfejtenie. Elképesztő higgadtsággal adta meg a helyes választ, jó volt látni az intellektusát, talpraesettségét. Ezeket a képeket őrizgetem magamban.
-A sokat szereplő, ismert játékosok mennyire izgulnak a felvétel előtt?
-A játék kezdetekor mindannyian azt érzik, hogy semmit sem tudnak, és úgy gondolják: egy ország előtt fognak leégni. Aztán, a játék végére már azt kérdezik, hogy mikor jöhetnek legközelebb. Addigra teljesen megfeledkeznek kezdeti aggodalmaikról, hiszen kiderül, hogy ez tényleg csak egy nagyon jó játék, ahol nem az a cél, hogy bárki kellemetlen helyzetbe kerüljön.
-Pártatlanul vehet részt Ja­kup­csek Gabriella és Csiszár Jenő csipkelődéseiben. Szokta provokálni a csapatkapitányokat?
-Jenőt még a műsoron kívül is! Gabi iránt pedig tiszteletet érzek, amit Jenő természetesen nehezményez, mondván, elfogult vagyok. De Gabi hölgy, ráadásul van egy közös szokásunk: nagyon jókat sushizunk felvételek előtt.
-Szeret játszani?
-Igen, játékos családban nőttem föl, ha Békéscsabára hazamegyek, a mai napig is rendszeresen játszunk. A mostani karácsonyi, újévi ottlét is ezzel telt.
-Említette, hogy békéscsabai a családja. Az év végi adásokban hangsúlyosan szerepelt a város neve.
-A történet röviden annyi, hogy egyszer Jenőnek el kellett volna helyeznie a vaktérképen Békéscsabát, de nem tudta pontosan, hol van. Ezzel aztán jól lehetett őt heccelni, és következő vasárnap újra megkérdeztem őt, hogy merre található Békéscsaba – és megint nem tudta. Következő héten aztán Békéscsaba városa küldött Jenőnek egy kerítést, stílszerűen kolbászból fonva. Ettől kezdve a városom volt a viszonyítási pont akkor is, mikor mondjuk Zalaegerszeget kerestük a térképen. Jenő megígérte, hogy ott lesz a következő kolbászfesztiválon.
-Előfordult máskor is, hogy települések ilyen kreatív módon kapcsolódtak a műsorhoz?
-Ősszel ilyen volt az Itthon vagy!-hétvége, megmozdult valami az országban, de akár ez a békéscsabai példa is elindíthat hasonló lavinát.
-A házigazdai szerepkör csak egy szelete az életének, például most új darabot próbál a Madách Színházban.
-Igen, meglehetősen sűrű időszakom van. Teljes gőzzel próbáljuk a Tanulmány a nőkről című darabot, ami egy hatvanas években forgatott, rendkívül szellemes magyar film színpadi adaptációja, tele jobbnáljobb táncdalfesztiválos slágerrel. Áprilisban fogjuk bemutatni, igazi szórakoztató darab lesz, amelynek a középpontjában örökzöld téma: a nők megfejthetetlensége áll.
-Amikor szabadidejében színházba megy, átlagos nézővé válik, vagy kizárólag szakmai szemmel tudja nézni az előadást?
-Rossz színházat nézni szakmabelinek is épp olyan nehéz, mint bárki másnak. Ha jó előadást látok, én is egyszerű néző leszek, ami igazán kellemes dolog, de a legnagyszerűbb, ha olyan zseniálisat látok, amikor már ismét nem nézőként, hanem szakmabeliként leszek jelen: csak figyelek és próbálok tanulni.
M. Zs.


Frissítve ( 2014.02.23. )
 
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.02.16.
Már a döntőhöz közeledik a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatója. A Dal két műsorvezetőjével, Novodomszky Évával és Gundel Takács Gáborral beszélgettünk.
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor
Novodomszky Éva és Gundel Takács Gábor
-Szeretnek énekelni, muzsikálni?

Novodomszky Éva: Bár nincs különösebben jó hangom, de szeretek a gyerekeimmel énekelni, a zene pedig mindenütt körülvesz: autóban ülve, A Dalban, de még a Család-barátban is. Annak idején tanultam furulyázni, a fiam pedig hegedül, igyekszem megértő közönségként hallgatni őt.
Gundel Takács Gábor: Zenei általánosba jártam, ének tagozatos osztályba. Zongorázni is tanultam, manapság is le-leülök a hangszer mellé. Gyűjtöm a kottákat, ha majd egyszer több időm lesz, legyen mihez nyúlnom. A zene része az életünknek, a gyerekeink is mindhárman tanultak hangszeren játszani. Az éneklést viszont inkább a fürdőszobára és az autóra korlátozom, ott viszont magabiztosan dalolok!
-Esetleg van saját szerzeményű daluk?
N. É.: Na, az azért nincs!
G. T. G.: Zenét tanulva ezen is túlestem, de ezek a dalok megmaradtak az íróasztalfióknak.
-Az eddigi eurovíziós dalválogatók során melyik dal maradt meg legjobban önökben?
N. É.: Nehéz erre válaszolni, mert változik bennem egy-egy dal megítélése. Van, ami elsőre nagyon tetszik, aztán valahogy elillan belőlem, másokkal épp fordítva alakul. Képlékeny dolog ez, s egyébként is igyekszem pártatlan maradni.
G. T. G.: Két éve Fábián Juli dala nagyon megfogott, azóta is rajongója vagyok. Egyszer el kellene jutnia az Eurovízióra, mert igazán egyedi hangja van, Európában is kuriózum lehetne.
-Jó rálátásuk van a kortárs magyar könnyűzenére. Milyen ez a közeg?
N. É.: Örülök, hogy beleláthatok ebbe a világba, mert a barátnőim mindig azzal cukkoltak, hogy leragadtam azoknál a kedvenceimnél, akiket huszonévesen szerettem. Volt is ebben valami. Most viszont tálcán kapom az újdonságokat, s ezzel tízéves nagyfiamnak is igazi partnere vagyok.
G. T. G.: Nagyon sok fiatal mozdul el a könnyűzenei pálya irányába, az idei jelentkezők magas száma is ezt mutatja. Ugyanakkor nincs könnyű dolguk, mert nagy a verseny ezen a piacon.
-Mennyire feszültek egy-egy „dalos” szombaton?
N. É.: Nem vagyok igazán feszült, mert sok próba előz meg egy-egy adást, pontosan tudjuk, mi után mi következik. Alaposan előkészített élő adás ez. Mivel pedig egész nap zene szól a stúdióban, estére táncos hangulatba kerülök. Felpörget, utána idő kell, hogy visszazökkenjek a normál kerékvágásba.
G. T. G.: Egy számomra kedves műfajról van szó, de azért egy bő kétórás televíziós műsort levezetni mindig nagy feladat. A Dal sok embert megmozgató, műszakilag, szerkesztésileg is igen komplex műsor, óhatatlan, hogy kialakul adás előtt egyfajta „üzemi hőmérséklet”, nagyobb fordulatszám. De ez kell is a megfelelő koncentráltsághoz.
-A kettősük jól összeszokott páros. Ennyi élő adást közösen átélni milyen köteléket jelent?
N. É.: A Dalból ez a második közös szériánk, de már több műsorban dolgoztunk együtt. Bízunk egymásban. Szeretem Gábor humorát, szívesen reagálok is arra, élvezem az improvizációt. Ugyan magánemberként nem járunk össze, de tudunk egymásról. Ő például jókat mulat az én „szőkenős” kalandjaimon.
G. T. G.: A műsorvezetés közben nagyon kell figyelnünk egymásra, meg kellett tanuljuk a másik reakcióit. Évivel jól összecsiszolódtunk, ami talán a műsoron is meglátszik, a „kötelező” feladatok mellett a tortára tudunk egy kis habot és extra meggyet tenni, mert működik közöttünk a metakommunikáció.
-Milyen emlékezetes baki maradt meg az eddigi műsorvezetésekből?
N. É.: Egyszer elromlott egy ledfal.
G. T. G.: No igen, az egyik forduló eredményhirdetésénél esett meg, hogy az a kivetítő, amiről le kellett volna Évinek olvasnia a pontszámokat, egyszer csak elsötétedett. Volt még egy távoli tábla, amit viszont nemigen látott. Végül sikerült valahogy lesúgnom neki, amit kellett, nem lett botrány, de máig előttem van, ahogy Évi szeme kikerekedik, és húzza az időt.
M. Zs.
szombat, M1 20.20

Frissítve ( 2014.02.23. )
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 19 - 27 / 291
Advertisement
© 2014 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.