|
Címlapsztori
|
Cseke Eszter és S. Takács András |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.11.03. |
A tehetséges, fiatal dokumentumfilmes-páros ismét nekiindult a nagyvilágnak. A rangos nemzetközi és hazai szakmai díjakkal elismert Cseke Eszter és S. Takács András sorozata, az On the Spot októbertől újra látható az M1-en. Cseke Eszter és S. Takács András
– Százötvenezer kilométer környékén hagytunk fel a strigulákkal. Néhány száz repülőúton már biztosan túl vagyunk, de még mindig több ország van, ahol nem jártunk, mint ahol igen.
– Hogyan ismerték meg egymást?
– Osztálytársak voltunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Rögtön kiszúrtuk egymást, aztán az egyik vizsgafilmünknek is közösen álltunk neki. Megkerestük Wim Wenders német filmrendezőt, hogy stáb nélkül, két kiskamerával forgatnánk róla. Belement, kaptunk harminc percet. Annyira jól érezte magát, hogy a fél órából fél nap lett. A producere tombolt, amiért Wenders eltűnt, mert éppen az új filmjét kellett volna vágnia, mi meg rájöttünk, hogy stáb nélkül kell dolgoznunk.
– E különleges páros műfaj szoros emberi kapcsolatot feltételez. Vannak rögzített szabályok ebben a kötelékben?
– Ha bárkinek rossz érzése vagy előérzete van, akár egy helyszínnel, akár emberekkel kapcsolatban, azt mindenképp mondani kell. Sőt, még a legközelebbi családtagok és barátok megérzéseire is hagyatkozunk néha. Néhány éve például azért nem indultunk neki egy aknamezőnek a thai–burmai határon, mert itthonról jött egy telefon: bármit is csinálnánk, ne tegyük.
– Hogy indul egy forgatás? Milyen felkészülés előzi meg az indulást?
– Gál Krisztián kollégánk vezetésével készül egy nagyon alapos háttéranyag minden forgatáshoz, sokszor történészek és antropológusok bevonásával. Ők összegyűjtik a legfontosabb információkat a témánkról, a szereplőinkről, és további könyveket, filmeket ajánlanak a felkészüléshez. A törzsi sorozat készítésekor volt olyan rész, amelyhez az addisz-abebai könyvtárból kellett előbányászni dokumentumokat, a diktátorok gyermekeiről szóló szériát másfél éves előkészítés előzte meg.
– Mi az, ami egyaránt megnyitja a világ különböző pontjain a riportalanyok lelkét?
– Nincs ilyen, teljesen másképp kell kérdezni a törzsfőnököt, mint a katonát, a forradalmárt vagy a diktátorok gyerekeit, akikről a következő évad szól majd. Olyan ez a munka, mintha folyamatosan iskolába járnánk, csak az egyik szemesztert Afrikában tartják, a másikat meg Dél-Amerikában.
– Olyan helyeken is jártak, ahol már a nyelvismeret sem jelent kapaszkodót. Milyen metakommunikációs tapasztalatokat szereztek?
– Indiában beletelt néhány napba, mire megszoktuk, hogy a bólogatás azt jelenti, hogy nem, a fejingatás pedig, hogy igen, azaz pont fordítva, mint nálunk, Európában. Etiópiában nyolcvan nyelvet és kétszáz dialektust beszélnek, volt, hogy három tolmáccsal beszélgettünk valakivel.
– Ha egy távoli tragédiáról értesülünk, magatehetetlenül hallgatjuk a híradást, ám a tudás felelősséget is jelent. Nem okoz ez belső feszültséget önöknek, akik testközelből élnek át krízishelyzeteket?
– A tehetetlenség rettenetes érzés, de a tudatlanság annál is rosszabb. Nekünk az a dolgunk, hogy olyan történeteket hozzunk az európai nézőknek a világból, amelyek tágítják a világképüket és amelyekből tanulhatunk önmagunkról is. Ez a magyar nézőknél különösen fontos, elvégre Magyarország kicsi ország, és ha nem tekint kifelé, olyan provinciális lesz, hogy még kisebbnek érezzük majd.
– Hová nyerhetünk bepillantást az On the Spot őszi-téli adásaiban?
– Most szerdán a keresztre feszítésről lesz szó. A Fülöp-szigeteken évről évre akad néhány ember, aki át akarja élni, hogy mi történt Jézussal a kereszten, ezért húsvét alkalmából keresztre feszítteti magát. Egy férfit és egy nőt követtünk napokon át, egészen odáig, hogy átszegezték a kezüket meg a lábukat, és elájultak. Szó lesz még a modernkori rabszolgaságról a Maldív-szigeteken, egy elfelejtett konfliktusról Kasmírban, és egy különleges oázist is megmutatunk a Szaharában.
– Elindulni vagy megérkezni jobb?
– Elindulni. Talán még túl kíváncsiak vagyunk.
M. Zs.
szerda, M1 21.20 On the Spot |
|
|
Molnár Piroska |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.10.25. |
|
A hivatali életről görbe tükröt mutató IrReality show, a Munkaügyek új évaddal jelentkezik szeptembertől. A sorozat egyik főszereplőjével, a Sipeki Elvirát alakító Molnár Piroska Kossuth-díjas színművésznővel beszélgettünk.  Molnár Piroska
– Szerintem kifejezetten jó humorérzékünk van! Egyébként szeretem az angol humort is, amely kissé fanyarabb, mint a mienk. Mi jobban szeretünk teli szájjal nevetni, az angoloknál az már túlzás. Egy rendező barátom Finnországban dolgozott, és mikor arról faggattuk, hogy milyen az ottani közönség tapsa, nagyon kifejezően annyit mondott: a finn vastaps olyan, mintha puha bársonyra hungarocellgolyócskákat engednének. Nálunk ütemes, hangos taps van, piros tenyerekkel, ott ilyen visszafogottan fejezik ki a tetszést. Vérmérséklet kérdése. De például a BBC-n mennek feliratozott angol humoros sorozatok, azokat is nézem.
– Melyik a legkedvesebb humoros könyve?
– Sokszor veszem elő Eric Knight Sam Small csodálatos életét. Mindig nagyon jót derülök rajta, igazi sírós-nevetős könyv, amely közel áll a szívemhez. Remek karakterek vannak benne, úgy kétévente újraolvasom.
– A Munkakügyek című sorozatban Sipeki Elvirát alakítja. Milyen kapcsolatot alakítana ki Molnár Piroska a való életben az osztályvezető asszonnyal?
– Mindannyian megfordulunk hivatalokban, és bizonyára mindenki találkozott már sipekielvirákkal. Nekem is volt hozzájuk szerencsém. Természetesen kicsit kiszínezve, sarkítva jelenik meg a sorozatban az ő karaktere is, de én szeretem a figurát, mert esendő is. Amellett, hogy mosolyogtató, megpróbálom szerethetővé is formálni. Az asztal mindkét oldalán emberek ülnek, akiknek fájhat a fejük vagy szomorúak lehetnek valami miatt. Amit sajnálok, az a derű kiveszése az emberi kapcsolatokból. Egyre többször beszélünk fölöslegesen foghegyről egymással. Ez szomorú. Talán társadalmi terápiá-
nak is jó mindezt megmutatni a humor eszközével.
– Érkeztek már hivatalnokoktól visszajelzések?
– Sok visszajelzést kapok, facebookon is, e-mailen is. Épp egy hivatal, ahol sok hölgy dolgozik, jelezte, hogy alig várják az új részeket! Azt írták, az ő főnökük is ilyen. Magukra és egymásra ismernek sokan: ettől jó a Munkaügyek.
– A téma abszurditása érződik a forgatások hangulatán?
– Mi, színészek is mulattatjuk egymást forgatás közben, egy ilyen sorozat felvétele nem mehet olyan komolysággal, mint egy vakbélgyulladás. Nyaranta forgatunk, heteken át, hiszen a színészcsapatot – és szerencsére ebben a sorozatban igazi színészek játszanak – csak ilyenkor lehet összehozni. Szeretünk együtt dolgozni a kollégákkal, és jól szórakozunk közben.
– Van lehetőségük az improvizációra?
– Akad! Olyan „elvetemült” kollégánk is van, aki képes mást csinálni a felvételen, mint amit a próbán, a többiek meg elnevetik magukat. Előfordult, hogy fel kellett függeszteni a felvételt, annyira nevettünk. De az írók meg is engedik, hogyha valami jó ötlet érkezik, az beépüljön a sorozatba, ha egy jó kifejezés jön az ember nyelvére, az bennmaradhat. A sorozat szerzői figyelemmel követik a forgatásokat, ismerjük őket, és úgy látjuk, kedvükre való a közös munka.
– Örömmel fogadta a felkérést?
– Nem gondoltam, hogy több évados sorozat kezdődik, először tízegynéhány részre kértek fel. Nem bántam meg. Remek kollégákkal dolgozom, olyanokkal is, akikkel színpadon talán sosem kerülnénk össze. Ez pedig mindig izgalmas dolog.
– Hol zajlik a forgatás?
– Egy irodaházban. Először egy nagy épület egyik emeletét bérelte ki a stáb, az elmúlt két nyáron pedig már egy önálló épületben vesszük föl a sorozatot. Van saját irodám, íróasztalom. Minden szépen be van rendezve. Szerencsére légkondicionált térben vagyunk, ezért a legforróbb nyáron is nagyon kellemes hőmérsékletben dolgozunk.
– Októbertől a színpadon is egy vígjátékban láthatja a közönség.
– Valóban, a Thália színpadán egy Camoletti-vígjátékban, a Boeing, Boeing című darabban játszom, ami korábban már ment Magyarországon, Leszállás Párizsban címmel. Újabb jó alkalom a nevetésre.
M. Zs.
csütörtök, M1 21.30
|
|
Frissítve ( 2013.10.25. )
|
|
|
Tenki Réka, Varju Kálmán, Lengyel Tamás |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.10.18. |
Kevéssé ismert, ám rendkívül izgalmas történetet dolgoztak fel az M1-en október 23-án látható Szabadság – Különjárat című film alkotói. Villáminterjú Lengyel Tamással, aki az egyik főszereplőt, Pacsuta Nándort alakítja. Tenki Réka, Varju Kálmán, Lengyel Tamás
– Én az a típusú színész vagyok, aki szereti gyakorolni a szakmáját. Mivel film is kevés forgott az utóbbi időben, és általában egy ilyet hosszas válogatás előz meg, büszke voltam, hogy a karaktert én játszhattam.
– Találkozott korábban már a film alapjául szolgáló történettel?
– A film eredeti történetét nem ismertem. Igazság szerint nem is tudtam, hogy egyáltalán volt Magyarországon repülőgép-eltérítés.
– Színészként mennyire nehéz belebújni egy akkori fiatal bőrébe?
– Hannibal Lecter az, aki mások bőrébe bújik, mi színészek inkább a sajátjainkhoz hasonló vagy azoktól eltérő tulajdonságokat keresünk a karakterben. Újságíróként vagy pékként – bár még egyik sem voltam – talán nehezebb feladat lett volna a meghatározó jellemvonásokat hitelesen tolmácsolni, de tekintve, hogy a foglalkozásom színész, így a figura céljaival kellett megpróbálnom azonosulni. Hogy ez mennyire sikerült, ennek eldöntése a néző feladata.
– Az ’56-os forradalom kitörése előtti nyáron járunk időben, amikor még nem pattant ki az a szikra, ami október 23-hoz vezetett. Mi vihette rá a fiatalokat, hogy egy ilyen kockázatos lépésre szánják rá magukat, mint egy repülőgép eltérítése?
– A filmben szereplő három karakternek más-más célja van az áhított szabadsággal. Az én figurám, Pacsuta Nándor minden vágya az, hogy profi ökölvívóvá váljon. Ehhez az ország és a sztálinista diktatúra nem adja meg a lehetőséget. Nem utazhat, és világversenyeken sem mérettetheti meg magát. Ezért választja a szabadság megszerzésének ezt a formáját.
– A forgatás alatt mennyire törekedtek a történelmi hűségre?
– Még az utólag felépített repülőgép belseje, a díszlet is szinte teljesen azonos az eredetivel. Fontos volt, hogy hűen ábrázoljuk a kort, minden szokásával, jellemzőjével, és ezáltal próbáljunk a mához szólni és a szabadság fogalmáról gondolkodni.
– Fiatalemberként hogy viszonyul az 1956-os forradalom és szabadságharc történéseihez? A forgatás segített közelebb kerülni múltunk e tragikus, de magasztos időszakához?
– Mindenképpen. Kiemelkedő fontosságúnak érzem az elnyomás ellen folytatott eme küzdelmet. Büszke vagyok mindenkire, aki életét és szabadságát önzetlenül merte áldozni azért, hogy az ország és a magyar nép sorsa jobbra forduljon.
M. Zs.
szerda, M1 20.20 |
|
Frissítve ( 2013.10.18. )
|
|
|
Tom Selleck |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.10.13. |
A címe alapján a Zsaruvér tipikus akciófilmnek tűnik, de több annál. A rendőri munkán túl egy család érzelmekkel teli történetét mutatja be. A sorozatról és a karakteréről a Magnumként ismertté vált Tom Selleck mesél. Tom Selleck
– Az emberekben. A sorozatban
természetesen megtalálható az izgalmasan megrajzolt rendőri mun-ka és számtalan látványos akciójelenet is, de ezt felülírja az, amikor a Reagan család összejön, és bepillanthatunk az életükbe. Ez olyan, mintha valamiféle titkot tudnánk meg. Mire eljutunk egy epizódban a családi vacsorához, a néző tisztában van azzal, hogy egy-egy családtaggal mi történt aznap, és milyen konfliktus várható.
– Ezért sem egy tipikus rendőrsztori a Zsaruvér?
– Nagyon erős az érzelmi szál, ami a karakterek életén keresztül folyamatosan gazdagodik. Nemcsak a munkájuk során látják a főszereplőket a nézők, hanem az otthonukban is. Úgy gondolom, ez a siker titka: ettől más ez a sorozat, mint a többi. Ez egy komoly „felnőtt dráma”. Ha valaki végignéz egy Reagan-vacsorát, akkor számtalan vita tanúja lehet, de az apa, Frank mindig próbál kiutat találni a szituációból.
– Mi teszi az ön által alakított Frank Reagant imponáló személyiséggé?
– Frank végigjárta a szamárlétrát, mindent tud a New York-i rendőrség mindennapjairól, most pedig már parancsnoki pozícióban van. Az Egyesült Államokban New York város rendőrparancsnokának lenni az egyik legnagyobb, kihívásokkal teli feladat. Ráadásul családfőként is központi szerepet játszik, ami egyre ritkább Amerikában. Sokszor az apák nem állnak a helyzet magaslatán, mint például a mulatságos Simpson családban. Homer Simpson egy szélsőséges figura, én teljesen az ellentétét játszom. Természetesen az én karakterem sem tökéletes, követ el hibákat. A nézők látják is ezeket, de az, hogy egyetlen vasárnapi családi vacsorát sem hagyna ki, ő ül az asztalfőn, az meghatározza a szerepét. Frank édesapja is ott ült egykor, átadta neki a helyet, és eljön a nap, amikor Frank is továbbadja azt majd valamelyik fiának. A szimbólumok egyértelműek, érthetők és rengeteg dolgot elmondanak országhatáron innen és túl.
– Van valami közös önben és Frankben?
– Úgy gondolom, a színészben és az általa játszott karakterben mindig akad valami közös, hiszen magadból kelted életre. Te magad vagy az eszköz, amivel megformálod az idegen személyiséget, éppen ezért a személyes tapasztalataid, érzéseid építik fel. Ugyanakkor a vérmérsékletem nem egyezik Frankével. A sorozat középpontjában egy ír-katolikus család áll, Franknek pedig meg kellett tanulnia, hogyan legyen diplomatikus. Talán ő a leghiggadtabb figura, és elég nagy árat fizet azért, hogy ennyire visszafogja magát. Nem hiszem, hogy ez kifejezetten egészséges lenne.
– Milyen reakciókat váltott ki a nézők körében a sorozat?
– Kaptam visszajelzéseket a New York-i rendőröktől, és ha azt mondom, nekik tetszik, azzal mindent elárulok. A New York-iak nem tolonganak fotókért, aláírásokért, ők a véleményükkel, kérdéseikkel bombáznak. Egy pénteki napon ment adásba az Államokban a sorozat újabb epizódja, vasárnap sétáltam a városban, és már záporoztak is felém az észrevételek. Ennél jobb módja nincs is annak, hogy a nézőkkel tartsuk a kapcsolatot.
– Élvezi a Zsaruvér sikerét?
– Ha valamit csinálsz, akkor az hat a közönségre, megosztja a nézőket, nem lehet csak kedvező véleményt kapni. Az észrevételek rendkívül fontosak, hiszen megtudjuk, hogyan dolgozunk, jó irányba haladunk-e. Szerencsére rengeteg visszajelzést kapunk, minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy nagyon sokan nézik a Zsaruvért. Amire büszke is vagyok.
– Miért érdemes nézni a Zsauvért?
– A bűn átszövi a mindennapokat, hozzátartozik a rendőrök életéhez, de a sorozat nemcsak erről, hanem arról is szól, hogy a hivatásuk során átélt események miként befolyásolják a civil életüket. A sorozat titka és a figyelem ébrentartásának kulcsa a rendőrlét bemutatásán túlmutat, arra világít rá, hogy a bűn és a bűnüldözés milyen hatással van a zsarukra és a hétköznapi emberekre. Ez pedig megunhatatlan. (X)
vasárnap, Universal Channel 21.00
Zsaruvér
|
|
|
Harsányi Levente |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.10.06. |
Péntek esténként ismét zenei időutazásra indul az M1 Legenda című műsora. Legendás előadók és slágerek elevenednek meg újra közkedvelt művészek tolmácsolásában. Az egyik házigazdával, Harsányi Leventével beszélgettünk. Harsányi Levente
– A személyes tapasztalataimról tudok csak beszámolni. Hozzám pozitív vélemények jutottak el, örülök a sikernek, bizonyára azért is, mert a Csináljuk a fesztivált! óta nem volt ilyen átfogó, a könnyűzenei legendákat tematikusan bemutató műsor. Még a harmincéves öcsém is szívesen hallgatta a nagy egyéniségek feldolgozott dalait.
– A közreműködők, akik a régi nagy slágereket feldolgozzák, szívesen vállalják a felkérést?
– Meglepően örülnek a megkeresésnek! Aztán mindig ki is derül, hogy a vendégek mindegyike kötődik így-úgy az adott legendához: személyes emlékein vagy valami távolabbi kapcsolódási ponton keresztül. Szívesen osztják meg ezeket a nézőkkel, egymással is. Magam is meglepődtem, amikor például Feke Pál könnyes szemmel mesélt arról, hogy mit jelentett neki Cserháti Zsuzsa egy dala, vagy egy régi közös fellépés. Minden új előadónak van egy nagy szakmai elődje, akiből merít, aki hatást gyakorol a stílusára.
– Mennyire jellemzi az adott korszakot egy-egy legendás előadó vagy csapat bemutatása?
– Mindenképpen szeretnék egyfajta kortörténetet adni a zene segítségével, meg is jelennek a kultúra, a divat vagy épp a hajviselet egykori jellegzetességei. Természetesen a saját emlékeimből is merítek, izgalmas időutazás ez, ugyanakkor több generációt hoz össze a Legenda, hiszen a mai
fiatalok körében népszerű együttesek, előadók dolgozzák át, gondolják újra a dalokat.
– Mikorra tehető ön szerint a magyar könnyűzene születése?
– Számomra a Táncdalfesztiválok jelentik ezt a kiinduló pontot. Valahol itt gyökerezik a magyar könnyűzene. Egyébként saját kis kutatásom szerint a hatvanas évektől a kilencvenes évekig embertelen mennyiségű és főképp remek minőségű dal, legenda született itthon is, a világban is. Termékeny korszak volt, amit nem tudunk azóta se felülmúlni, de szívesen nyúlnak vissza a maiak is az elődökhöz.
– Egyfajta zenei újragondolás ez?
– Abszolút! Justin Timberlake például napjaink sztárja, de bevallotta, hogy rá Michael Jackson olyan hatással volt, hogy ha akart volna sem tudott volna elhajolni előle. A dalaiban egy 2013-as, 2.0-ás letöltésű, frissített Michael Jackson szól. A legnagyobbak ismérve, hogy úgy tisztelegnek a saját legendájuk előtt, hogy közben a saját stílusuk, hangjuk megjelenik. Miután adott hangjegyekből dolgozik mindenki, és már olyan nagyságrendben komponáltak slágereket, hogy ma már kevesebb legendás szám születik. Meg aztán hamarabb kipörögnek a dalok a felgyorsult világ miatt.
– A műsor épít a nosztalgiára. Ön nosztalgikus alkat?
– Nagyon erősen. Édesapám halálával sok mindent örököltem: orsós, szalagos magnóktól kezdve régi lemezeken át diafilmekig mindenféle kincset, amelyeket egyfajta házi múzeumként próbálok feldolgozni. Mikor jönnek hozzánk fiatalabb barátaink, ők is tátott szájjal nézik, hallgatják a múlt e darabkáit. Az emlékeket nagyon kell őriznünk, mert azok tudatában és ismeretében tudunk előre lépni saját életünkben.
– A műsorvezetésben továbbra is Mádai Vivien lesz a partnere?
– Természetesen! Vivien számára
még nagyobb időutazás ez a műsor, hiszen nagyon fiatal.
– Voltak emlékezetes pillanatok a forgatások során?
– Nagyon jó hangulatúak ezek
az alkalmak. Egyszer beöltöztem az R-GO kapcsán Szikora Robinak, no, akkor például olyan jól sikerült az átváltozás, hogy Vivien sem ismert meg.
– A legendák közül kikkel találkozhatunk majd?
– Annyit elárulhatok, hogy nagy igény mutatkozott arra, hogy külföldi legendák is megjelenjenek a műsorban, ezért biztos, hogy a
magyarok mellett néhány külföldi világsztár is helyet kap a Legendában. A szerkesztőknek nincs könnyű dolguk, mert olyan sok jó dal van, nehéz kiválasztani, mi maradjon ki az adásokból. Édes teher ez.
M. Zs. |
|
| | << Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
| | Találatok: 19 - 27 / 272 |
|
Címlapsztori 