Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Kovács Koko István Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.04.27.
Az M2 gyerekvetélkedőjében ismét harmadik-negyedik osztályos iskolások versengenek a megtisztelő címért. A műsor házigazdája, Kovács Koko István várja a képernyő elé a nézőket, hogy kiderüljön: melyik A legokosabb osztály.
Kovács Koko István
Kovács Koko István
-Mennyire kell egy műsorvezetőnek „fegyelmező osztályfőnökként” viselkednie?
-Az igazság az, hogy én sokkal inkább vagyok a „rosszalkodás” támogatója, mint fegyelmező erő. Jobban szeretem az olyan műsort, ami nem teljesen steril, ahogy maga az élet sem az. Ugyanis oldott közegben derül ki igazán, hogy mennyire életrevalóak és rátermettek a gyerekek. Ehhez pedig az kell, hogy ne az tudatosuljon bennük: most egy televíziós produkció elvárásainak kell megfelelniük, hanem önfeledten tudjanak játszani, megoldani a feladatokat. Szerencsére a harmadikos, negyedikes korosztály ebből a szempontból természetes lazasággal kezeli a helyzetet.
-Van hasonlóság egy televíziós vetélkedő és egy ökölvívó-mérkőzés között?
-Természetesen. Miként egy sportversenyen, úgy itt is igaz: minél nagyobb a tét, annál feszültebb a hangulat, és kiderül, ki mennyire talpraesett, mennyire tudja a feladat súlyát megfelelően kezelni. Nagyon izgalmas ezeket a tapintható lelki változásokat velük együtt átélni.
-A harmadikos, negyedikes Koko annak idején ilyen életrevaló kisfiú volt?
-Valószínűleg. Bár a tárgyi tudásom, a matematikai vagy biológiai ismereteim nem érték volna el azt a szintet, hogy beválogassanak egy hasonló vetélkedőbe, viszont a talpraesettségem, a gyors észjárásom jó pár szituációban segítségemre volt már abban az időszakban is.
-Ha visszagondol kiskamasz önmagára, érez változást az akkori és a mai gyerekek között?
-A mai gyerekek lényegesen információgazdagabb közegben élnek, többet tudnak a világ dolgairól, talán többet is, mint amennyire szükségük lenne. Természetesen egészen más kommunikációs csatornákat használnak, az életük része az internet, a közösségi oldalak. Nem tudom, jobb-e ez vagy rosszabb. A mi gyerekkorunk lényegesen lassabb, ingerszegényebb volt. Ugyanakkor az is biztos, hogy annak idején a szüleink generációja is hasonlóan méregetett bennünket, ahogy mi is a mostani gyerekeket.
-Milyen tapasztalatai vannak, több fiatal ismeri fel a városban járva, mint korábban?
-Ez már az a korosztály, amely születési idejénél fogva nem láthatott engem a szorítóban, nem ismerhetett ökölvívóként. Számukra én már Koko, a műsorvezető vagyok. Egyébként sokan megállítottak már az utcán - gye­re­kek is, tanárok is –, hogy márpedig az ő osztályuk a legokosabb osztály, ők is szeretnének a vetélkedőn részt venni.
-Az állatkerti kulissza mennyire ösztönző a vetélkedéshez?
-Ez a nemzedék még félelem nélkül közeledik minden állathoz, legyen az egy csörgőkígyó vagy egy szurikáta. A Fővárosi Állatkert pedig nagyon jó házigazdánk, sok találkozási lehetőséget biztosít számunkra az állatvilággal. Ez óriási ajándék a műsornak és a részt vevő gyerekeknek is.
-A csapatkapitányok között csupa neves művész, sportoló, televíziós személyiség szerepel. Mennyire veszik komolyan a versenyt?
-Nagyon! Már az első évadban is tapasztaltuk, hogy először ők is inkább „csak” játékként kezelték a szituációkat, aztán egyre inkább beleélték magukat a versengésbe, fontossá vált számukra a győzelem, és ők is megszenvedték, ha nem sikerült a továbbjutás, mert felelősséget éreztek a csapatukért. Olyannyira így volt ez, hogy saját magukat okolták, ha nem sikerült a csapatot győzelemre vezetniük.
-Miben állít példát ez a műsor a fiataloknak, milyen üzenetet hordoz a győztes csapat vándorkupája?
-A legokosabb osztály elsősorban egy nagyszerű játék! Nyolc csapat indul, amelyik győz, az valamiben több, valamilyen képességben erősebb, mint a többiek. Ugyanakkor a gyerekek is helyén kezelik a győzelmet, nem „szállnak el” az eredménytől. De nem is ez a műsor célja, hanem az, hogy példaként állítsuk a gyerekek elé az értelmes, sportszerű versengést és a csapatszellem erejét.
M. Zs.
vasárnap, M2 19.05

 
György-Horváth Zsuzsa Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.04.18.
Tavasz, ünnep, híradózás. Aki pedig minderről mesél nekünk: György-Horváth Zsuzsa, az M1 népszerű híradósa.
György-Horváth Zsuzsa
György-Horváth Zsuzsa
-Szereti a tavaszt?
-Nagyon! Tavasszal születtem, április 11-én, a költészet napján. A születésem évében ez éppen húsvét hétfőjére esett. Nemrég hallottam, hogy a születési dátum és az évszakhoz való vonzódásunk összefügg. Nem tudom, hogy ez mindenkinél így van-e, de az én esetemben igen.  Ahogy ébred a természet, úgy mintha egy kicsit én is felélednék.
-Mennyire fontosak az életében az ünnepek?
-Hagyományokat követő családban nőttem fel, az egyházi ünnepek nálunk valóban piros betűsek voltak, és ez ma is így van. Mindig elmentünk templomba, másképpen terítettük az asztalt, másképp öltözködtünk, mint a hétköznapokon.
-Az ünnepek „rangsorában” hol helyezkedik el a húsvét?
-A mi családunkban a karácsonnyal egyenrangú ünnep a húsvét. Gyerekkoromban már a böjti időszakot is szigorúan vettük, nagypénteken megemlékeztünk Jézus Krisztus kereszthaláláról, húsvétkor pedig megünnepeltük a feltámadását.
-Tizenkét éves koráig Erdélyben élt. Elevenek még a népszokások?
-Erdélyben háromnaposak voltak az ünnepek. Emlékszem arra a különös hangulatra, amikor a falubeliek hosszú sorokban, gyakran zsoltárokat énekelve, együtt vonultak a templomba. Mindenki felvette a legszebb, ünnepi ruháját. Elengedhetetlen volt a húsvéti locsolkodás, arra mi, lányok hetekig készülődtünk. Akkoriban kizárólag kézzel festett piros tojás lehetett a fiúk jutalma, és természetesen étellel, itallal is megkínáltuk a vendégeket. Az is előfordult, hogy friss vizet öntöttek a nyakunkba, bár akkor már divatba jöttek a kölnivizek is, amelyekért nem rajongtam.
-Őrzi a hagyományokat, vagy saját ünnepi forgatókönyvet alakított ki?
-Részben követem a régi szokásainkat, ezeket adom tovább a gyermekeinknek. Most már akkorák, hogy a locsolkodás is fontos lett, Sára lányom várja a locsolókat, Zsigmond, a kisfiam pedig locsolkodni megy az édesapjával.
-Tágabb közösségben is ünnepel: templomban vagy más közösségben is megéli az ünnepet?
-Templomba mindig elmegyünk, és az utóbbi években baráti összejöveteleket is szervezünk húsvétkor, ez is jó alkalom arra, hogy egy kicsit figyeljünk egymásra.
-A húsvét idén a választás utánra esik. Híradósként több pihenésre lesz szüksége?
-A híradózás attól izgalmas, hogy bármikor bármi történhet, minden nap kiszámíthatatlan. A választási időszakban azonban valóban mozgalmasabb a munkánk, mint máskor. Biztosan ránk fér majd a pihenés!
-Az ünnepek mennyire írják át a híradók tematikáját? El tud csöndesedni a világ a feltámadás táján?
-Bizonyára idén is lesznek bőven olyan események, amelyek sokáig foglalkoztatják majd a közvéleményt, és amelyek nem maradhatnak ki a híradásokból sem. Ugyanakkor az részben már egyéni felelősségünk, hogy húsvét idejére elcsendesedjünk, és az ünnepre tudjunk összpontosítani.
-Híradó nem maradhat el ünnepeken sem. Sokat lesz távol a családjától?
-Akárcsak a karácsonyt, a húsvétot is jó előre megtervezzük a kollégákkal, így kivesszük a részünket a munkából és a pihenésből egyaránt.
-Kislánya nyolc-, kisfia ötéves. Várják a nyuszit?
-Biztos vagyok benne, hogy a nyolcéves lányom már tisztában van azzal, hogy hogyan rejti el a nyuszi a fűben az ajándékokat, de nem firtatja ezt a kérdést, mintha még hinni akarna benne! Számukra nincs annál nagyobb öröm, mint amikor ébredés után fogják a kosárkájukat és elindulnak a kertben keresgélni.
-Mi kerül az ünnepi asztalra?
-Általában hagyományos húsvéti ételek, tojásból készült saláták, sonka és kalács.
-A Hagyományok Háza kézműves műhelyében kipróbálhatták a hagyományos tojásdíszítést Csákányi Zoltán segítségével. Önök mivel várják a locsolókat?
-Évről évre egyre szebb piros tojásokkal, amelyeket magunk festünk. Sára lányom nagyon kreatív, szép ünnepi díszeket is szívesen készít. A süteményeket is együtt sütjük meg, így csak saját készítésű meglepetést kap az, aki eljön hozzánk locsolkodni.
M. Zs.

 
Sebő Ferenc Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.04.13.
A Fölszállott a páva döntője előtt a magyar néptáncmozgalom atyjával, a Kossuth-díjas művésszel, népzenekutatóval, a tehetségkutató verseny zsűrijének elnökével, Sebő Ferenccel beszélgettünk.
Sebő Ferenc
Sebő Ferenc
-Családi örökségként kapta a muzsika szeretetét?
-A családunkban egyáltalán nem volt zenész, édesanyám, édesapám sem énekelt odahaza, de a szüleim mindig megadták a lehetőséget a tanulásra. Zeneiskolába jártam, csellóztam, zongoráztam, táncolni tanultam. Az egyetem alatt a szimfonikus zenekarban jöttünk össze Halmos Bélával. Jóval később kezdtünk csak népzenével foglalkozni, akkor, amikor a Röpülj pávára gitárkíséretes népzenével jelentkeztünk. Aztán egyre jobban érdeklődtünk a népzenénk után, megtanultam brácsázni és szereztem egy tekerőlantot is.
-Hogyan alakult ki a ránk, magyarokra jellemző népzene, néptánc?
-A népi kultúra egyfajta „popzene”. Ahogy ma is, úgy a régi időkben is nemzetközi gyökerei voltak, aztán helyi változatai alakultak. Ha a népzenét tanulmányozzuk, az egész zenetörténet kibontakozik belőle, hisz minden nagy zenei korszaknak megvan a lenyomata a népzenében is. A Kárpát-medence nagyon egységes nyelvezetet beszélt. Az új divatok nyugat felől érkeztek, és általában a Kárpátok vonulatainál meg is álltak, Erdélyben például a románok is páros táncokat táncolnak, a Kárpátokon túl viszont még a régi Európa lánctáncait járják.
-Hogyan tovább, merre halad ma a népi kultúra?
-A mai világban minden hozzáférhető: több évszázad, több földrajzi terület választéka „ki van téve az asztalra”. Szabad a vásár, nyitott a világ, a technika is lehetővé teszi a keveredést. Ilyen nem volt a történelemben soha! Ez a népi kultúra „popzenei ága”, ami mára viszont iparosodott, az emberek nem teszik az életük részévé, csak hallgatják. A néphagyomány ezzel szemben egy lezárt és kontrollált területe a hagyománynak, hiszen feltétele az évszázadokon át való használat, amelyet egy nagyszámú közösség „ellenőrzött”.
-Milyen érzés látni a Fölszállott a páva széles közönségsikerét?
-Nagyon jó! Az, hogy a népzenéről és néptáncról most már nem „ciki” beszélni, és nem gúnyolódás tárgya az, aki ezzel foglalkozik, mutatja, hogy nagyot léptünk előre az elmúlt negyven év alatt. Lassacskán megvalósulni látszik Kodály álma, nevezetesen az, hogy az értelmiség magáénak érezze a nép hagyományát. Fiatalok százezrei foglalkoznak néphagyománnyal, a Páva selejtezőinek is ez a fő tapasztalata. Zenei polgárosodás ez: a hagyomány válik a fiatalok szórakozásának eszközévé.
-Mennyire hungarikum ez a tehetségkutató?
-Az mindenképpen hun­ga­ri­kum­nak számít, hogy a tudomány teljes mellszélességgel mögénk állt. Százötven éves gyűjtő- és rendszerező munka tette lehetővé, hogy mindez ilyen szépen kikerekedjen. Jól kezelt anyagot kaptunk a kezünkbe, és fontos, hogy ezek a gyűjtemények továbbra is fejlődjenek, hiszen ezek az utolsó szálai sajátos nemzeti kommunikációnknak, ami – ahogy a képernyőn is látszik – élővé tud válni a fiatalok lábában, muzsikálásában, szívében.
-Az idei versengés kapcsán milyen benyomásai vannak?
-Nagyon jó versenyzők jöttek, s vérzik a szívem mindenkiért, aki kiesik. De a Páva kiváló alkalom, hogy megmutassuk az országnak, milyen remek fiataljaink is vannak. Nincs is annál szebb, mint hogy a gyerekeink értékes, hazai nyersanyaggal szórakoznak, nem mások által levetett silányságokkal.
-Ha rosszkedve vagy öröme van, ma is ki tudja élni táncban, muzsikálásban?
-Nyilván más az életbeosztás, sok tennivaló akad, de akinek megvan ez a szókincse, beszélget is rajta. A mi felelősségünk az is, hogy az utódainknak átadjuk ezt a tudást. Hála istennek egyre több felelősen gondolkodó szülő van, a versenyen is látni, hogy immár családokkal jönnek a résztvevők. Ez is új jelenség, a mi időnkben még nem volt népszerű dolog a szülőket követni.
-Ha egy mondatban kellene meggyőzni a nézőket, miért nézzék az április 19-i Páva-döntőt, mi lenne az?
-Azért, hogy lássák, milyen jókedvű, okos és tehetséges fiataljaink vannak, akik sokat adhatnak ennek az országnak. Kodály Zoltán is büszke lenne rájuk!
M. Zs.
szombat, M1 20.25
 
Frissítve ( 2014.04.13. )
 
Julianne Marguiles Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.04.06.
Négy évad után a Lockhart & Gardner cégnél az új, ötödik szezon azzal kezdődik, hogy Alicia távozni készül az ügyvédi irodától. Azt tervezi, hogy kollégájával, Caryvel saját vállalkozást alapítanak, bár tisztában vannak vele, hogy jelenlegi munkaadójuk nem örül majd a hírnek.  Azonban mielőtt távozhatnának, néhány ügyet még a bíróság elé kell vinniük.
Julianne Marguiles
Julianne Marguiles
Váratlan és izgalmas fordulatokkal folytatódik a Universal Channel műsorán A férjem védelmében. Az Emmy- és Golden Globe-díjas sikersorozat április 6-tól dupla részekkel fut a csatornán. A történet nem kifejezetten idilli szituációval indul, ugyanis Alicia – Julianne Marguiles – éppen ott akarja hagyni az irodát, hogy új céget alapítson. Ám mielőtt búcsút mondana, még néhány ügyet le kell zárnia, közöttük egy internetes szervezetet megkárosító kiszivárogtatást, egy szexuális zaklatási ügyet, amelyet maga a Lockhart & Gardner ellen nyújtottak be.
„Ha lehet, az ötödik évad előtt még izgatottabb vagyok, mint eddig bármikor. A kezdetekkor nagyon szerencsésnek tartottam magam, hogy egy ilyen remek történetbe csöppentem, a második évadnál próbáltam mindent jobban csinálni, utána pedig minden olyan hirtelen történt, és most már itt van az ötödik év, a forgatókönyv és a cselekmény egyre jobb és izgalmasabb. Úgy érzem magam, mintha valami aranybányára leltem volna” – árulta el Julianne Marguiles, akinek személyével teljesen egybeforrt Alicia karaktere. – „Onnan indul az ötödik évad, hogy Alicia és Cary már a második üveg bornál tart a konyhában, kicsit becsíptek, és arra jutottak, hogy az a váltás, hogy saját céget alapítanak, a legjobb dolog, ami valaha történt velük. Alicia tudja, hogyha továbbra is marad, akkor a szíve mindig Will felé fog húzni, de nem élhet így, hiszen újabb esélyt adott a férjének” – tette hozzá a színésznő, aki annak is nagyon örül, hogy a rajongók rendszeresen megállítják, és tanácsokkal látják el Ali­ciát, vagyis játékát hitelesnek érzik, azonosítják a karakterrel.
„Alicia férjét kormányzónak választják, ezért fontos pozícióba kerül ő maga is. Azon mesterkedik, hogy pár fontos ügyfelet magával vigyen. Ez nem túl szimpatikus húzás, ráadásul bőven okoz majd bonyodalmakat, de erről nem mesélhetek többet” – mondta Julianna, akinek férjét a Szex és New York Mr. Bigje, Chris Noth alakítja.
„Az ötödik évadban úgy tűnik, Alicia és Peter kapcsolata helyrerázódik. Az asszony végül úgy dönt, hogy bízik a férjében, bennem, ami  –  valljuk be – valószínűleg nem a legjobb döntés. Nem árulhatok el semmit, de úgy vélem, akadnak még konfliktusok közöttük. De őszintén szólva, én boldog vagyok, hogy egy rosszfiút játszhatok, sokkal szórakoztatóbbak és érdekesebbek ezek a karakterek, mint a jófiúk” – mesélte a színész, aki nem titkolja, a televíziózást szereti a legjobban. – „A sorozat forgatása a legnagyobb kihívás számomra, ehhez kell a legnagyobb koncentráció. Egy nap nyolc-tíz oldalas szöveget kell elmondanunk, átélnünk, míg egy filmforgatáson maximum egy oldalt dolgozunk fel. Ráadásul egy mozifilmnél megengedheti magának a stáb azt a luxust, hogy biztosan tökéletes legyen minden jelenet, de egy sorozatnál nincs túl sok idő egy-egy beállításra. Éppen ezért nagyobb koncentrációt igényel a részünkről, és én ezt inspirálóan élem meg. A színház természetesen teljesen más világ, talán az a közeg az, ami igazán azt az érzetet adja, hogy színész vagy” – tette hozzá.
Chris Noth az sem rejtette véka alá, mit gondol sorozatbeli feleségéről, az alakításáért Golden Globe-díjat elnyerő Julianna Marguilesről: „Nagyon keményen dolgozó, hihetetlenül precíz színésznő. Igazán csodálom őt.”
Hogy miként indítja be új cégét Alicia, és hogyan oldja meg az e miatt kialakuló szorult helyzeteket, valamint sikeresen alakul-e szerelmi élete, az kiderül A férjem védelmében legújabb epizódjaiból április 6-tól a Universal Channel műsorán.
(X)

 
Rátonyi Krisztina Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.03.31.
Közösségek, álmok és bizalom. E három pillérre épül a közmédia egyedülálló vetélkedőműsora, a Bízunk Benned!. A műsor háziasszonya, Rátonyi Krisztina mesél a tapasztalatairól.
Rátonyi Krisztina
Rátonyi Krisztina
-A közelmúltban A Dalban egy új szerepkörben debütált, és a képernyők előtt ülőknek úgy tűnt, könnyedén vette az új akadályokat.
-Nagyon jól éreztem magam ebben a műsorban! Ha szigorúan szakmai szempontból nézzük, ez bizony már ízig-vérig „felnőtt” munka volt: átélhettem, hogy milyen összehangoltan, fegyelmezetten dolgozik egy hatalmas stáb a kétórás élő show-műsor zökkenőmentes lebonyolításán. A magyar könnyűzenei világ krémje képviseltette magát, nagyon különböző karakterű előadók, zenészek szerepeltek a műsorban, de egyformán lelkesedésen nyújtották tudásuk legjavát. Hétről hétre tanúja lehettem annak, micsoda energiákat összpontosítanak a dalok minél tökéletesebb bemutatására.
-Folyatódik a Bízunk Benned! című vetélkedő, amelynek kulcsfogalma a bizalom. Mennyire fontos ez az életében?
– Nagyon! Ahhoz a típushoz tartozom, amelyik nehezen bízik meg valakiben. Annak ellenére igaz ez, hogy alapvetően nyitott és közvetlen vagyok. De ez csak egy bizonyos pontig igaz, létezik egy belső kör, ahová nem könnyen engedek be valakit. Ez bizonyára azért alakult így, mert engem is értek már csalódások, amelyek után óhatatlanul óvatosabb lettem. Ugyanakkor akadnak olyan barátaim, családtagjaim, akikre mindig számíthatok, akikben feltétel nélkül megbízhatom, és én is tűzbe mennék értük. Ez nagyon fontos dolog az egyéni életünkben éppúgy, ahogy a játékban is.
-Sokak szerint manapság az emberek nem bíznak egymásban, önmagukban. Ugyanakkor baj esetén, természeti katasztrófák idején nagyon jól tudunk együttműködni.
-Azt tapasztalom, hogy a jó példa igenis ragadós! Ha egy tömött villamoson valaki átadja a helyét egy idős néninek, lehet, hogy hamarosan feláll valaki más is, vagy ha nem, talán elgondolkozik azon, hogy legközelebb ő is így tesz. A tavalyi nagy havazás és árvíz idején vagy a Jónak lenni jó! elnevezésű adománygyűjtések alkalmával évek óta páratlan összefogásról tesz tanúbizonyságot az ország, igenis vannak bizalmi tartalékaink.
-A Bízunk Benned! című vetélkedőben egy közösség fog össze az álma megvalósításáért. December óta kik éltek ezzel a lehetőséggel, hányan jelentkeztek a műsorba?
-Rengeteg megkeresés érkezett, beindult a lavina, égtek a telefonvonalak. A legváltozatosabb álmok megvalósulásáért szállnak ringbe különböző közösségek. Igyekeztünk színesen válogatni, kisebb és nagyobb álmok, egyszerűbb és magasztosabb célok egyaránt szerepelnek a játékban.
-Eddig hány álom teljesedett be?
-Az első széria igazi csoda volt, minden álom teljesült, minden csapat eljutott a döntőig, és sikerült megvalósítania a kitűzött célját. Élő kapcsolatok születnek a műsor körül, mert nyomon követjük az álmok beteljesülését, ezeket pedig a közmédia különböző műsoraiban a nézők is látják majd.
-Érthetően nagyon motiváltak a csa­pa­tok. Ez a felfokozott érzelmi ál­la­pot tük­rö­ző­dik a küzdelem­ben is?
-Ember- és csapatfüggő, hogy ki milyen vérmérséklettel játszik. Vannak lehengerlő, heves játékosok, mások profi higgadtsággal veszek részt a műsorban. A döntéshelyzetekben viszont mindenkinél igazi dráma játszódik le, ezek nagyon szép emberi pillanatok, ilyenkor tapintható a bizalom és persze a feszültség.
-A személyes életében milyen változásokat hoz az idei tavasz?
-Nem fogok unatkozni, mert a sok televíziós munka mellett le kell adnom az egyetemen a diplomamunkámat, emellett újra játszom több alternatív színház produkciójában is, és nem mellékesen vár még rám egy térdműtét is, ami – mozgékony, sportos ember lévén – nem kis önfegyelmet követel majd. De ha nincs dolgom, igyekszem minél több időt a családommal és a barátaimmal tölteni, semmi más nem tölt fel úgy, mint egy jó beszélgetés vagy egy nyugodt családi ebéd.
M. Zs.
péntek, M1 20.20

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 19 - 27 / 297
Advertisement
© 2014 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.