Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
M3 Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.15.
December 20-án újabb tévécsatornával bővül a közmédia repertoárja. Az induló M3-ról Kálomista Zsuzsannával, az MTVA Archívum és Tartalomkereskedelmi Igazgatóságának igazgatójával beszélgettünk.
M3
M3
Az M3 a magyar televíziózás múltjának kincsestárából tallóz a fiataloknak újdonságokat bemutatva, az idősebbeknek rég látott, kedves arcokat, történeteket felelevenítve.
– 1957. május elsejével indult el a Magyar Televízió rendszeres adása – 56 évvel később önálló csatornán találkozhatnak a nézők az archívum kincseivel. Hogy született az új csatorna ötlete?
– Három éve őrzöm az archívumi tárak kulcsait, és a kezdetektől terveimben szerepelt egy archív tartalmakra épülő televíziós csatorna elindítása. Azt vallom, ha az archívumot hét lakat alatt tartjuk, csak egy raktár, amelyre törvényi kötelezettségünk vigyázni, állagát megóvni, de igazán akkor tudjuk életre kelteni, ha megteremtjük a kapcsolatot a tartalmak és a nézők között.
1997-ig a két közszolgálati csatorna állandó szereplői családtagnak számítottak az otthonokban.
– A mai kínálat tud hasonló érzelmi kötődéseket kialakítani?
– Biztos, hogy nem, és nem is ez a célunk. Azt szeretnénk, hogy ne merüljenek feledésbe a valamikori virtuális családtagok, hogy az emberek ne csak a családi fényképalbumok nézegetésével idézhessék fel a gyerekkorukat, a szülők ne csak szóban tudják elmesélni a gyerekeknek a mai tehetségkutató műsorok közben, hogy régen is volt hasonló, hanem meg is tudják azt újra nézni együtt, immár a következő generációval.
– Kiknek, melyik korosztályhoz szól ez a csatorna? A nosztalgiára épít, vagy az értékeket szeretné leporolni?
– Nem lehet elkülöníteni a kettőt. Elsősorban természetesen azokra a nézőkre építünk, akik nosztalgiával tekintenek vissza gyermek- vagy fiatalkoruk műsoraira, de nagyon fontos az értékek életben tartása is. A fiatalokat megcélozva, az arculati elemekben meglepetésre is készülünk, amiről még nem beszélhetek.
– Melyik időszakból lehet a legtöbb értékes műsort beemelni egy mai műsorfolyamba?
– Minden évtized tartogat rengeteg értékes vagy éppen kevésbé értékes, de számunkra valamiért nagyon kedves, szórakoztató műsort. A problémánk abból adódik, hogy a hatvanas évekből sajnos nagyon sok anyag hiányzik, sokszor élő műsorokat nem is rögzítettek. Ezek pótolhatatlanok.
– Mekkora a rendelkezésre álló anyag?
– Több mint 400000 különböző hordozót őrzünk a raktárakban.
– Milyen adathordozón vannak ezek, és milyen technikai bravúr szükséges ahhoz, hogy megfelelő minőségben legyenek sugározhatóak?
– A legrégebbi anyagok filmszalagokon vannak, később jött a coll szalag, majd az analóg és később a digit Beta kazetták. Ahhoz, hogy a filmeken és collokon lévő műsorokat sugározni tudjuk, restaurálni, majd digitalizálni kell ezeket. Ehhez a folyamathoz költséges berendezések és nagyon speciális szaktudás szükséges. Ugyanakkor a filmen lévő régi műsorok a mai technológiával akár a legmodernebb HD minőségben is élvezhetők. Remélem, hogy ez lesz a következő lépés, mivel meglephetjük a nézőinket.
– Milyen műsorok kerülnek elő a kincsestárból?
– Az egyik legjobban várt műsor a Játék határok nélkül, amit teljes egészében megismételünk. 1993 és 1999 között vett részt Magyarország a versenyben és három alkalommal is győztesként kerültünk ki. Rengeteg filmet, tévéjátékot, színházi közvetítést és szórakoztató kabarét tettünk a kínálatba. Külön kiemelném még az archív sportműsorokat, amelyekből hétvégére válogattunk. Vasárnap délelőtt felcsendül a Halló fiúk, halló lányok és a Zenélő órák szignálja, lesz Cimbora, Családi kör, Leg…leg…leg…, Három kívánság, könnyűzenei koncertek és még sok-sok meglepetés.
– Éjszakánként az MTI hihetetlen gazdag fotóarchívumából láthatunk válogatásokat. Milyen szempontok szerint készülnek ezek, és mekkora képanyag van a fotótárakban?
– Tizennégymillió fotó áll a rendelkezésünkre. A koncepciónk, hogy különböző tematikák mentén válogatunk félórás blokkokba képeket, ezek zenei aláfestéssel váltják majd egymást az éjszaka során.
M. Zs.

 
Gerő Anna, Demény Ferenc, Trömböczky Napsugár Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.08.
Egy éve indult az M2 gyerekcsatorna, máris rangos nemzetközi elismerésben részesült. Ennek apropóján az M2 Hetedhét gyerekhíradójának műsorvezetőivel, Gerő Annával, Trömböczky Napsugárral (Napsi) és Demény Ferenccel (Fefe) beszélgettünk.
Gerő Anna, Demény Ferenc, Trömböczky Napsugár
Gerő Anna, Demény Ferenc, Trömböczky Napsugár
Nemrégiben az EUTELSAT műhold-üzemeltető nemzetközi cég első díját nyerte el a gyermekeknek szánt tematikus csatorna kategóriában az M2. A kitüntető címmel az erőszakmentes, értékes tartalmat sugárzó adót jutalmazták.
– Megengeditek, hogy tegeződjünk?
Anna: Igen, természetesen.
– Eláruljátok, hogy hány évesek vagytok?
Anna: Nyolcadik osztályba járok.
Napsi: Tizenkilenc.
Fefe: Én vagyok kis csapatunk rangidős tagja, húszéves leszek.
– Hogyan lettetek híradósok?
Anna: Tavaly a Padtársat keresünk! című vetélkedőbe jelentkeztem, ahol az MTVA Gyermek- és Ifjúsági Főszerkesztősége a közmédia jövőbeli arcait kereste. Ott ismertek meg és válogattak be májusban az M2 gyerekhíradójába.
Napsi: Egy motivációs e-maillel kezdődött minden, amit az Anna által is említett Padtársat keresünk! vetélkedőben való részvétel kapcsán küldtem. Több fordulón keresztül jutottam be a vetélkedő döntőjébe, amelyet végül sikerült megnyernem. Ezt követően kerültem a gyerekcsatorna híradójához.
Fefe: A tehetségkutatóra nekem egy barátom hívta fel a figyelmemet, aztán a sikeres válogató után Napsugárral együtt eljutottunk a döntőig. Ezután lehetőséget kaptunk, hogy kisebb bejátszókat készíthessünk a Balatoni Nyárba. Innen vezetett az utunk az induló M2 gyerekcsatornához.
– Napsugár, te zalaegerszegi lány vagy, a munka viszont Budapestre szólított.
Napsi: Ez a második évem, hogy a fővárosban élek, tulajdonképp a televíziózás miatt költöztem ide. Magántanulóként fejeztem be a gimnáziumot, érettségi után pedig az ELTE germanisztika szakán folyattam a tanulmányaimat. Ráadásul a terveim között szerepel, hogy elvégezzem a Színművészeti Egyetemet is, ezért sok minden Budapesthez köt.
– Fefe, te idén érettségizel, hogy jut időd a munkára?
Fefe: Valóban, Waldorf gimnáziumba járok, ami ötéves, így csak idén érettségizem. Az életemet kitölti a munka és a tanulás, és közben igyekszem minél többet találkozni a barátaimmal is.
– Honnan kaptok visszajelzéseket a munkátokról?
Napsi: Az igazság az, hogy hat kisebb testvérem van, de oadahaza nincs tévénk, ezért sokáig fogalmuk sem volt, hogy mit csinálok. Azóta persze láttak már, főleg az egyik öcsém nagy kritikusom, aki soha nem mulasztja el megmondani, ha valami furcsa volt, vagy épp nem tetszett neki a frizurám.
Fefe: Sokat foglalkozom gyerekekkel, táboroztatok 6–11 éveseket, úgyhogy bőven van kontrollcsoportom. Aztán van egy kedves unokatestvérem, a nyolcéves Ákos, aki a szívem csücske, ő mindig bátran elmondja, ha valami nem tetszett neki.
– Milyen nézői visszajelzéseket kaptok?
Fefe: Fú, nagyon sok e-mail érkezik, kritikai jellegűek és bátorítóak egyaránt. Amikor meghirde-
tünk valami izgalmas dolgot – mint például legutóbb, mikor szavakat kértünk a nézőktől egy születő dal szövegéhez –, nos, ilyenkor aztán ömlenek a levelek, az ötletek. Nagyon lelkes a közönségünk, és jó érzés, hogy érkeznek a Felvidékről, Erdélyből is észrevételek!
– Mit kívánnátok a csatorna közelgő első születésnapja alkalmából?
Anna: Csak így tovább! Büszke vagyok, hogy itt dolgozhatok, és jó érzés, hogy a Velencében elnyert elismerésben egy kicsit a mi munkánk is benne van.
Napsi: Azt kívánom, hogy a mi kis nézőink tartsanak továbbra is velünk, mi nagyon szeretjük őket, legnagyobb élményeim közé tartozik, mikor személyesen is tudunk találkozni velük. Maradjanak továbbra is lelkesek, és szeressenek minket!
Fefe: Nagyon örülök, hogy egy év alatt a nézőinkkel közösen építettünk egy olyan csatornát és egy olyan híradót, ami értéket ad át, és a gyerekek számára is felettébb érdekes. Remélem, hogy a nézőink továbbra is velünk maradnak, és azok, akik ezen a csatornán nőnek fel, egykor majd saját gyerekükkel nézik tovább.
M. Zs.
hétköznap, M2 19.45 Hetedhét gyerekhíradó

 
Jakupcsek Gabriella, Szente Vajk, Csiszár Jenő Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.12.01.
400 vendég, 40 énekes, sok száz dal és több mint 3000 kérdés. Az M1 vetélkedőshow-ja harmadik éve a tévénézők kedvence. A stúdióban követtük nyomon az egyik felvételt, közben Szente Vajkkal, Jakupcsek Gabriellával és Csiszár Jenővel beszélgettünk.
Jakupcsek Gabriella, Szente Vajk, Csiszár Jenő
Jakupcsek Gabriella, Szente Vajk, Csiszár Jenő
Esős november végi délután, az ablaktörlő ritmusosan jár ide-oda a kocsi szélvédőjén. A részletes útbaigazítást követve érkezünk meg egy városszéli bevásárlóközpont eldugott szegletéhez. Az épület kívülről nem árulja el, hogy odabent kiválóan felszerelt stúdiót rejt. Az adást jelző figyelmeztető lámpa ellenére belépünk a vaskos, hangszigetelt stúdióajtón, ahol a képernyőről ismerős kulissza fogad. A gigászi „Szeretlek” feliratú mézeskalács szívecske, egy impozáns szürkemarha és egy mangalica robusztus alakja, piros muskátlik és megannyi magyar szemnek kedves, ismerős motívum alapozza meg az ízig-vérig honi játék hangulatát.
Lenyűgöző a környezet, s benne érkezésünk idejére a játék tapintható izgalma és önfeledt derűje érződik. Nem csalódunk a műsor állandó szereplőinek öltözékében: az egyik csapatkapitány, Jakupcsek Gabriella egy fiatal magyar divattervező attraktív költeményében pördül-fordul piros játékosai körül, a műsorvezető Szente Vajk szolid eleganciával és soha nem múló vidámságával moderálja a versengést, a zöldek csapatkapitánya, Csiszár Jenő pedig ezúttal is mint az egyik legjobban öltözött tévés személyiség, nemzetközi trendet követ, extravagáns összeállításaiban a vetélkedő sziporkázó jelensége.
Hét álló és egy hosszú karon felülről belógatott kamera (amit valami rejtélyes okból a tévés szakma „Jimmynek” becéz) rögzíti a piros-fehér-zöldre világított tér eseményeit. Alig van leállás, feszes tempóban, szinte hiba nélkül zajlik a felvétel. Profi csapatmunkáról, rutinos együttműködésről árulkodik minden.
A játékra verbuválódott csapatok kezdeti izgalma hamar oldódik, mindenkit önfeledt gyermekké tesz a versengés, akár II. Lajos, Mohácsnál súlyos vereséget szenvedő királyunk születési körülményeiről kell csavarosra hangszerelt történetet visszamondani, akár a civilként pizzériát működtető délolasz Daniele bájos interpretációjában kell(ene) felismerni Demjén Ferenc Mindig ugyanúgy című dalát. (Daniele a forgatás szünetében egyébként elárulja, hogy nemcsak a pizzát szereti, de rajong a magyar konyha egyik alapétkéért, a rakott krumpliért is.) A küzdelem éles, és a játék nem várt fordulattal, az addig vesztésre álló csapat győzelmével végződik. A jutalmul kapott több bevásárlókosárnyi édes finomságból – ahogy a játék öröméből is – mindenkinek jut: távozóban még látom, ahogy a portás is jóízűen falatozik.
A felvétel után Szente Vajkot kérdezem, hogy elfáradt-e az elmúlt másfél órában. „A műsor elképesztő sebességű, nem veszünk újra dolgokat, itt minden egyszer születik. Azt szokták gondolni, hogy ez a tempó nagyon fárasztó, de belülről megélve valójában egyáltalán nem az! Ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor kisgyerekek elkezdenek játszani és közben észre sem veszik, hogy elrepül az idő, és a délután estébe sötétül” – válaszolja, és tényleg nem tűnik fáradtnak.
Az öltözőnél sikerül elcsípni a két csapatkapitányt is, aki a megszokott játékos, csipkelődős hangulatban értékeli az adást. Jakupcsek Gabriella elmeséli, hogy mit is jelent neki ez a műsor: „Ilyenkor tényleg pillanatok alatt lehullik minden felnőttség, és olyan önfeledten tudunk örülni, mint gyerekként. Dramaturgiailag képtelenség lenne megírni olyan fordulatokat, olyan érzelmi váltásokat, amelyeket ebben a játékban a véletlen produkál. Vérre menő csaták ezek, amelyekben mi, pirosak profik vagyunk!” S hogy mit szól mindehhez Csiszár Jenő? „Az én kedves partnerem szerint a véletlen alakítja ki az eredményt. Nos, ha Gabiék győznek, az sem a szerencsének, sokkalta inkább egy-egy jóindulatú hordópörgetésemnek köszönhető, a zöldek nagyvonalú gesztusa a pirosak győzelmét hozó este.”
Ezek után ember legyen a talpán, aki eldönti, melyik csapat a jobb – meg kell nézni, és döntsön ki-ki ízlése szerint! Nem fognak csalódni!
M. Zs.
vasárnap, M1 20.20
Magyarország, szeretlek!

Frissítve ( 2013.12.01. )
 
Kim Basinger Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.11.24.
Két kultikus figura – Bond és Batman – szerelmét is elnyerte a vásznon, aratott sikert vonzerejével, humorával és jellemábrázoló képességével, elismerték Oscar-díjjal, de jutott neki Arany Málnából is. A jó, a rossz és a szép szerepében: Kim Basinger.
Kim Basinger
Kim Basinger
Mostanában készült fényképeit nézve, szinte hihetetlen, hogy idén decemberben ünnepli hatvanadik születésnapját. Neve elsősorban a kasszasikert hozó 9 és ½ hét című romantikus dráma és Joe Cocker videoklipje (You Can Leave Your Hat On) kapcsán vált védjeggyé: az Adrian Lyne rendezte filmben Mickey Rourke partnereként játszotta a női főszerepet.  Az ügyeletes szexszimbólum státust nyerte el ezzel, de Kim Basinger pályája szerencsére előtte és utána is tartogatott más zsánerű szerepeket.
Az ötgyerekes családból származó, georgiai születésű lány sugárzó szépségével hívta fel magára a környezete figyelmét. Tizenéves volt, amikor modellkedni kezdett, nívós magazinok címlapjain bukkant fel, reklámokban szerepelt. A szépsége aztán repítette tovább, a samponreklámok után belekóstolt a televíziózás világába is, sorozatok kisebb-nagyobb szerepit elnyerve.
A keresett és már ekkor igen jól fizetett topmodell 1976-ban döntött úgy, hogy felhagy a modellkedéssel, és egyre tudatosabban építette kislánykora óta vágyott színésznői pályafutását.
A szerepek közül a szexi „szőke” karakterek találták meg, Hollywood örömmel fogadta az új szépséget, aki érzékenységének köszönhetően képes volt nem egyszerűen „csak” gyönyörű, hanem igazán észvesztő is lenni. A kezdeti kisebb feladatok után az 1983-as Soha ne mondd, hogy soha című filmben már Bond-lányként csodálhatták a férfiak, és irigyelhették a nők Sean Connery oldalán, de a közönség láthatta ragyogni egy epizódszerepben is Robert Redford és Glenn Close mellett az Őstehetség című filmben.
Vígjátékokkal biztosította a helyét a sztárok között: a Nem látni és megszeretni Bruce Willisszel, a Bízzál bennem Jeff Bridgesszel, valamint a Dan Aykroyd és Jon Lovitz társaságában forgatott Marslakó a mostohám pontosan annyit adagolt a hajmeresztő ötletekből és a szentimentalizmusból, amennyi a teltházakhoz kellett.
A nyolcvanas évek megkoronázásaként érkezett Tim Burton felkérése, és Michael Keaton, Jack Nicholson, valamint Kim Basinger főszereplésével megszületett a ma már filmtörténeti határkőnek számító Batman.
Vicki Vale-ként szerzett népszerűségét megőrizte leendő férje, Alec Baldwin mellett a Fogd a nőt és fuss! című Neil Simon-vígjátékban, akcióhősként is bemutatkozott (A tuti balhé, Szökésben), és kellő iróniával játszott egy filmszatírában, a Divatdiktátorokban.
Pályája csúcsát kétségkívül az 1997-es Szigorúan bizalmas című filmmel érte el, alakításáért váratlanul, de joggal megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjat. Az alkotás egyébként egy másik kategóriában is elnyerte a szobrot: Curtis Hanson író-rendező és Brian Helgeland forgatókönyvíró a legjobb adaptált forgatókönyv díját vehette át. A James Ellroy bűnügyi regényéből készült film az 1950-es évek Los Angelesét kelti életre, egy olyan világot, ahol a történet hőseinek a szervezett bűnözés, a rendőrségi korrupció és a szórakoztatóipar csillogásának összefonódó dzsungelében kell megküzdeniük az igazságért. Kim Basinger mellett a filmben Kevin Spacey, Danny DeVito és a két főszerepet alakító Russell Crowe, valamint Guy Pearce látható.
A megérdemelt siker után számtalan felkérést kapott, de nem mindig döntött a legjobb forgatókönyvek mellett, thrillerekben, filmdrámákban igyekezett a végzet asszonya szerepkörtől távolabb is bizonyítani. Az Ismerős játékokban Al Pacinóval, a Mobilban Chris Evansszel hozta a tőle elvárható színvonalat, de a kritika keményen ítélt: a civilben aktív állatjogi harcosként dolgozó filmsztár saját bőrén tapasztalhatta, milyen hullámvölgybe kerülni, különösen akkor, ha a magánéletében is válsággal küzd.
Az elmúlt évtizedben alakításai többsége nem volt igazán átütő, de legutóbbi szerepében, a Charlie St. Cloud élete és halála című romantikus drámában ismét teremtett szép pillanatokat.
M. Zs.
vasárnap, M1 21.40 Szigorúan bizalmas

 
Fábry Sándor Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2013.11.17.
A neve fogalom, a minőségi humor védjegye. Az M1 népszerű talkshow-jának humorista egyéniségével, és a Rádiókabaré oszlopos tagjával, a napokban hatvanadik születésnapját ünneplő Fábry Sándorral beszélgettünk.
Fábry Sándor
Fábry Sándor
– Ha különböző nációk vígjátékaira gondolunk, kiderül, hogy egyes nemzeteknek nagyon más a humoruk. Ön szerint mi jellemzi a magyarokat, és mennyire nemzetközi műfaj a humor?
– Hadd kezdjem egy példával: a Monty Pythonnak nagy tábora van Magyarországon, sokan viszont képtelenek elfogadni. Ennek az az oka, hogy a humor mindig elsősorban a belföldi közönségnek készül. Persze, voltak olyan istenáldotta tehetségek, mint mondjuk Jacques Tati, Woody Allen vagy Stan és Pan, akik a humort világszinten fogyaszthatóvá tudták tenni. Ők olyan toposzokat választottak – mint például Woody Allen az „értelmiségi vagyok, csúnya vagyok, nincs csajom” karaktert, amire rezonálni tudott a világ jó része. Az én szakmámban, a talkshow világában ez nagyon ritka, hiszen ez a műfaj elsősorban a hazai közönséghez, a honi közéletben jártas hallgatósághoz szól.
– A határon túl élő magyarok szívesen nézik, hallgatják a műsorait?
– A tapasztalatom az, hogy igen. Az önálló estjeimen itt inkább azok a témák aratnak sikert, amelyek a mindennapi élettel foglalkoznak, bár most, hogy a televízióadások a határon túl is foghatók, a külhoni közönség is benne él a magyar közéletben.
– A közgondolkodást napjainkban a cinizmus hatja át, aminek szintén van némi köze a nevetéshez – bár inkább a kinevetéshez.
– Létezik a jelenség, és nagyon utálom. Ha a már korábban említett humorklasszikusokra gondolunk, mindegyikükre igaz, hogy az embereket mindig nagy szeretettel ábrázolták. Gyűlöletből nem lehet sem művészetet, sem filmet, sem színházat, sem humort csinálni. Kisimult szeretetre van szükség ahhoz, hogy bármilyen alkotó tevékenységet végezzen az ember. Ezt azért is merem kijelenteni, mert rögös pályafutásom során egy-két alkalommal magam is átléptem ezt a határt, „odamondtam” valakinek. Ez mindig kivétel nélkül visszaütött. A közönség is pontosan érzi, és az ember belső iránytűje is jelzi.
– Egy humorista jól érzékeli a társadalom változásait. Sokat változtunk a rendszerváltás óta?
– Elsősorban a fiatalok hoztak nagy áttörést. Amikor azt mondjuk, hogy a rendszerváltás felemásan alakult, akkor azt kell, mondjam, hogy a Rádiókabaréban ez majdnem teljesen sikerült. Életem legnagyobb részét a Kádár-korszakban éltem le, menthetetlenül ennek a kornak a gyermeke vagyok, jóllehet, karriert csak a rendszerváltoztatás után futottam be. Fontos különbség, hogy a fiatalokat a politikai görcsök és traumák már nem kötik úgy, mint bennünket. Ha valaki érzi, érti az utca emberének a perspektíváját, akkor minden korról tud kifigurázásra érdemeset találni. De nagyon fontos, hogy ebbe soha semmilyen agitatív, napi politikai felhang ne keveredjen. Ahogy a gyűlölet is veszélyes dolog, úgy a kulturális életben a pártosodás is életveszélyes út!
– Mihez tud kezdeni a humortalan emberekkel?
– Nem nagyon ismerek ilyeneket. Apám is nagyszerű humorú ember volt, a barátaimmal – akik jórészt ötven éve a barátaim – a kapcsolatunk ugyancsak arra épült, hogy a világot hasonlóan vicces helynek találtuk. Láttuk a Kádár-rendszer abszurditását, és a humor nagyszerűsége, hogy ezekben a helyzetekben konzervált, segített túlélni. A mai közélet egyik legnagyobb baja épp a kétségbeejtő humortalanság. Az emberek nemcsak, hogy viccet mesélnek keveset, de történeteket sem igazán. Ez kevésbé a rendszerekkel, sokkal inkább a televízió betörésével függ össze. Esténként az egész család bambul, ez pedig rengeteg időt elvesz attól, hogy beszélgessenek. Régen más volt: az emberek meséltek egymásnak 1956-ról, a Rákosi-korszakról, a világháborúkról vagy Ferenc Jóskáról.
– Milyen humoros művet ajánlana jó szívvel az olvasóinknak?
– Talán egy hangfelvételt, az Óh, Tannenbaum! című CD-met. Ez a karácsonyainkról szól, ami határon innen és túl is értésre szokott találni.
M. Zs.
csütörtök, M1 20.20 Fábry


 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 19 - 27 / 278
Advertisement
© 2014 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.