|
Címlapsztori
|
Knézy Jenő |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.08.04. |
Egy igazi nyárhoz hozzátartozik a szurkolás is. Szerencsére az idei év bővelkedik nagyszabású sporteseményben, amelyeket a képernyőn követhetünk. Az M1 népszerű sportriporterével, Knézy Jenővel beszélgettünk a kínálatról. Knézy Jenő
– Szerencsére a sportszerkesztőségben sok a munka, ami azt jelenti, hogy 2013 nyara jobbnál jobb sporteseményekben gazdag. Honnan is kezdjem? A labdarúgásban igazi karneváli hangulat uralkodott a júniusban megrendezett brazíliai Konföderációs Kupán.
– A házigazdák győzelme meglepetést is okozott.
– Valóban. A spanyolokról és az olaszokról eddig is tudtuk, hogy jók, de a brazilok kiváló játéka meglepetés volt. A világranglista huszonkettedik helyén álltak, ami az ő esetükben történelmi mélypontot jelent, de úgy tűnik, vége a negatív trendnek, mert a Konföderációs Kupán remek játékkal verték a mezőnyt. Négy brazil meccset is közvetíthettem, nagyon élveztem a játékukat. Végre egy csapat, amelyik gólerősen futballozik. Emelkedhetett az adrenalinszint.
– A mérkőzések alatt parázs hangulat uralkodott a stadionokon kívül is. Ez mit sejtet a 2014-es világbajnokság kapcsán?
– Példátlan tömeg, mintegy egymillió ember tüntetett a brazil kormány ellen, az államelnököt kifütyülték a megnyitón. Nagy kérdés, hogy ez a társadalmi feszültség miképp jelenik meg jövőre a futball-világbajnokság ideje alatt, s sikerül-e a megfelelő biztonsági előírásokat teljesíteni. A FIFA ugyan hivatalból azt mondja, hogy minden a legnagyobb rendben, én azért ennél kicsit szkeptikusabb vagyok.
– Eközben a magyar futballban sincs uborkaszezon a nyáron.
– Négy magyar csapat is érdekelt volt nemzetközi kupákban. A mérkőzések közül többet az M1 képernyőjén is lehetett látni, ráadásul hazaiakért szorítani nemzetközi porondon mindig a legnagyszerűbb élmény. Eközben hamar elindult a bajnokság is, már július végén újra rajtolt az NB 1. Azt várom, hogy – tovább folytatva a tavalyi tendenciát –, idén megint jobb lesz a magyar foci.
– A nyár versenyszezon a vízi sportokban is.
– Ott voltam a Magyar Úszás Napján, és közvetíthetek a nagyszerű vizes világbajnokságról Barcelonából, ahol magyar sportolóink, úszóink, vízilabdásaink megcsillogtathatják tudásukat. Aztán hamarosan, augusztus végén, szeptember elején zajlik majd Duisburgban a kajak-kenu világbajnokság. Az Európa-bajnokság nem sikerült rosszul, de maradt bennünk hiányérzet, s elnézve a válogatottat, nagyon szeretnék onnan öt-hat aranyérmet közvetíteni.
– Eközben régóta zajlik az előválogatás a Nemzeti Vágtára is.
– Utaztam is júliusban Székelyföldre, ahol Sepsiszentgyörgyből közvetítette a Duna Televízió a Székely Vágtát, az M1-en pedig hamarosan a Nemzeti Vágtát követhetjük majd nyomon. Ez is nagy élmény minden évben.
– Ön lovagol?
– Nagyon sok sportot kipróbáltam és kipróbálok most is, de lovagolni nem merek. Szeretem a lovakat, szeretem nézni a versenyt, de nem érzem magam biztonságban lóháton.
– A labdajátékok a kedvencei, de vajon a vízi sportokkal hogy áll?
– Közel állnak hozzám, ráadásul kosaras termetem miatt minden medencében leér a lábam. Így végképp könnyű a strandon vízilabdázni.
– Az elmondottak alapján úgy tűnik, nem unatkozik 2013 nyarán. Lesz azért módja nyaralni, lazítani?
– Én örülök, hogy sok a munka, szeretem, amit csinálok. Azért most lesz egy hét szabadságom, ennyit engedélyeztem magamnak.
– Ilyen szigorú önmagához?
– Sportolóként nőttem föl, világéletemben természetes volt, hogy nyáron nincs nyaralás, mert edzőtáborban vagy versenyen vagyok. De ugyanígy nem voltak hétvégék és ünnepnapok sem. A televíziózás is hasonló ritmusú világ, nekem az lenne a furcsa, ha hivatali munkarendben kellene nyolctól négyig dolgoznom.
– Ha este hazaér, mivel oldja a napi feszültséget?
– Nagyon szeretek főzni, ilyenkor nyáron hetente, néha még többször is vendégül látom a barátaimat bográcsozásra vagy flekkenezésre. Ezt sosem lehet megunni!
M. Zs.
|
|
|
Mark Wahlberg |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.07.28. |
A jó és rossz zsaruk, az erejüket megfeszítve küzdő férfiak megszemélyesítője kamaszként rosszul döntött. Húszas éveiben gyökeres fordulatot vett az élete. Ma Mark Wahlberg karitatív tevékenységéről is ismert világsztár.  Mark Wahlberg
Bostonban született 1971-ben, és a kilencgyermekes család legifjabb tagjaként bőven jutott neki a kényeztetésből, de ő inkább az utcát választotta: tizenhárom éves korában már kokainfüggő, és gyakran megfordul a fogdában. A rendbontások egyre súlyosabbak lettek, a verbális csetepaték tettlegességig fajultak, végül testi sértésért két év börtönre ítélték. Negyvenöt napot húzott le a rácsok mögött, és állítása szerint ez elegendő volt ahhoz, hogy szakítson addigi életformájával.
A jó útra térésben nagy szerepet játszott egyik bátyja, Donnie, aki akkoriban a New Kids on the Block nevű formációval komoly sikereket ért el az ifjú lányok körében, ő segítette lemezszerződéshez az öccsét, aki Marky Mark néven rövidesen tinibálvány lett, két albumot jelentetett meg az együttesével. Azzal a ténnyel még a hangmérnökök sem birkóztak meg, hogy énekelni egyáltalán nem tud, viszont az előadásmód levette a lábáról a közönséget. Marky rendelkezett annyi önkritikával, hogy a második lemez – bukásnak is nevezhető, mindenesetre gyöngébb – fogadtatása után felhagyjon a rapper pályával.
A reflektorfényben töltött rövid időszak újabb kapukat nyitott meg előtte: a színpadi show attrakciójának számító mozgás és az izmos alkat egy neves divatház fehérneműmodelljévé tette, és kiadott egy testépítő-videokazettát is.
A fotogén fiatalember ebből a kitérőből is hasznot húzott, ugyanis ideálisan ötvöződött benne a jó és a rossz, a vonzás és a taszítás, a csibészes mosoly mögött egy sötét lélek. Legalábbis ezzel a koncepcióval operáltak a következő években a producerek, akik Wahlbergben találták meg az ügyeletes rosszfiút. Danny DeVito mellett debütált a Reneszánsz emberben, és annyira rutinosan mozgott a kamerák előtt, hogy fénysebességre kapcsolt a karrierje, az Egy kosaras naplója és a Rettegés után hajolt meg végképp előtte a kritika: a Boogie Nights pornósztárját bravúrosan alakította. Mindössze huszonhat éves volt ekkor.
Háborús, akció- és katasztrófafilm, krimi (a Sivatagi cápák, a Mocskos zsaruk, a Viharzóna és A bűn állomásai) után ismét egy csavart iktatott életébe: megmutatta, hogy vígjátékban (a Rocksztár) is számíthatnak rá, különösen, ha az ismerős közegben némi öniróniát is csempészhet a figurába. Az is bátorságra vall, hogy két ikonikus mozi remake-jét is elvállalta: a Tim Burton-féle A majmok bolygója és az F. Gary Gray rendezte Az olasz meló bizonyította, hogy nem klisékben gondolkozik.
Nem valószínű, hogy a Legyőzhetetlen főszerepét azért kapta meg, mert a magánéletében szerzett tapasztalatot arról, hogy csak akaraterővel lehet célt érni, de az amerikai focista, Vince Papale győzni akarása nagyon is rímel a színészére, az életrajzi dráma az egyik csúcspontja karrierjének.
A legek legjének Wahlberg a Martin Scorsesével forgatott A Téglát tartja, és nemcsak azért, mert az alakítását Golden Globe- és Oscar-díjra jelölték, hanem mert olyan légkörben dolgozhatott, amilyenre mindig vágyott. Az meg külön fintora a történetnek, hogy éppen a bostoni rendőrség nyomozójaként érte addigi legnagyobb sikerét, ezúttal nem gyanúsítottként.
A Max Payne – Egyszemélyes háborúban és a Pancser Police-ban a zsaruvilág újabb karaktereit vonultathatta fel, ezért a szerepkörváltás még nagyobb visszhangra talált: a Golden Globe-jelölést érdemlő A harcosban megrázó pillanatokat élhettek át a nézők, a Tedben komikusként vizsgázott jelesre. Legutóbbi, a Dwayne Johnson, Rebel Wilson és Ed Harris társaságában készült, valós eseményeken alapuló Pain & Gain című filmje Michael Bay rendezésében augusztus elején kerül a hazai mozikba.
F. K.
|
|
|
Csiszár Jenő |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.07.21. |
Dübörög a nyár. Délelőttönként az M1 képernyőjén megmerítkezhetünk a Balatoni Nyár „élményfürdőjében”. A magyar tenger szerelmesével, a műsor egyik házigazdájával, a Szigligeten élő Csiszár Jenővel beszélgettünk. Csiszár Jenő
– Fogalmazzunk úgy, hogy Gabi az én állandó partnerem. Szeretjük, tiszteljük egymást, a párosunk sikerének titka is ez. Egyszerűen élvezzük egymás társaságát, s ebből próbálunk a nézőknek átadni valamit.
– Bár a munkája alapvetően a fővároshoz köti, régóta él Szigligeten.
– Igen, egész pontosan 1976 óta. Aztán a kilencvenes években állandó lakosa is lettem a településnek. Az életem mintegy harminc éve kötődik ide, a családomat is ide terveztem, itt éljük a hétköznapjainkat. A Balaton az életem középpontja, itt vagyok otthon.
– Miért éppen ez a Balaton-parti település lett a választott otthona?
– Tizennyolc éves koromig Sopronban éltem a szüleimmel. Annak idején volt egy íratlan szabály, miszerint a Balaton-felvidékre és a Keszthelyi-öbölbe alapvetően a soproniak, győriek, zalaiak jártak, míg a budapestiek inkább a Zamárdi–Siófok régióba utaztak nyaranta. Egyszerűen a távolság okán. Mi is e „törvény” mentén kerültünk el Szigligetre.
– Felfedezhetőek még itt az egykori falusi életmód nyomai?
– A település a Balaton-part egy semmivel össze nem hasonlítható kis gyöngyszeme. Német nyelvterületen ezt úgy mondják, hogy „kleine, ruhige Fischerdorf”. Persze, az is lehet, hogy már nem az, de én még mindig annak álmodom. Van nekünk egy drága Mariska nénink, aki az utca végén lakik; ott a kisbolt, ahová minden reggel lejárunk; a kikötő a „Marcsival”, ahol állandó asztalunk van, tele kedves, ismerős arccal; s negyven éve ugyanaz az Oszi bácsi süti a halat. Még léteznek azok az állandó pontok, amik az ember életében nagyon fontossá válnak, igazi kapaszkodók és trambulinok egyszerre, ahonnan el lehet rugaszkodni és mindig vissza lehet térni.
– Aki a Balaton mellett tölti szinte az egész évet, elindul-e innen nyaralni?
– A világ sok pontján megfordultam, éltem is több helyen, hol kalandvágyból, hol a jó szerencsém vagy a kényszer hozta ezeket a fordulatokat. Van tehát viszonyítási alapom, nem is kevés. Mégis ez a vidék, s benne Szigliget az életem központja. Szeretném, ha a családom is „idetartozóvá” válna. A gyerekek, akik most még csak hatévesek, persze eldöntik majd később, merre veszik útjukat, de ennek a kis közösségnek a megtartó ereje biztos, hogy nyomot hagy majd bennük. Aztán itt nőnek a fáink: a fűzfánk, a fenyőnk, a körtefánk és az élet fája, az olajfánk. Ha tehetem, itt töltekezem.
– A vitorlázás nemcsak alkalmi passzió az életében, hanem versenyszerűen is műveli, kétszeres Kékszalag-győztes. Mi a jó ebben a sportban?
– Számomra a vitorlázásban az elemek tisztelete a legfontosabb, a fiaimnak is ezt szeretném átadni. Néhány napos koruktól fogva viszem őket a kikötőbe. Babahordozóban feküdtek még, mikor mondtam nekik, hogy „Na, gyerekek, itt nőttök majd fel!” A srácok szeretik is nagyon a vízi életet. Idén egy oktatóhajón el is indulnak a vitorlázás „rögös útján”, az első vitorlás táborukra készülnek.
– Jó ismerője a Balaton környéki borvidéknek. Mit jósolnak a borászok, milyen évjárat várható az idén?
– Járom a pincéket, s nemcsak szaglásom finomodik, de a tapasztalatom is egyre gyűlik, s azt érzem – ezt jósolják a borászok is –,hogy nagyon jó évjárat várható idén. Kevés lesz ugyan a bor, de az kitűnő minőségű.
– Melyik a kedvenc borfajtája, amit egy forró nyári nap után szívesen kortyolgat?
– Mint minden borissza embernek, nekem is megvannak a kedvenceim. Kéknyelű-párti vagyok, a Badacsonyi Kéknyelű számomra a borok királya, talán azért is, mert nagyon szeretem a fogast és a süllőt, ahhoz pedig ez a nemes nedű dukál! De szeretem a hárslevelűt is, és bolondja vagyok a jól gondozott rosénak.
M. Zs.
naponta, M1, Duna World 9.15–11.00
|
|
|
Szujó Zoltán |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.07.15. |
Szujó Zoltán nemcsak beszél a sportról, de lételeme is a mozgás és a víz. A népszerű sportriporterrel a Balatoni Nyár műsorvezetői feladatai kapcsán beszélgettünk.  Szujó Zoltán
– Kisgyerekkorom óta meghatározza az életemet, hogy vízparton nőttem fel. Nagypapám nagyon korán megtanított úszni az egyik holtágban, rengeteget fürödtünk a Hármas-Körösben. Az elmúlt tizenegy évben is, mikor a Formula 1-es helyszínekről tudósítottam, a fürdőnadrágom mindig az alapcsomag része volt, mindenhová vittem magammal. Volt is alkalmam különféle óceán- és tengerpartokra vetődve megmártózni itt is, ott is.
– Egy interjúban elmesélte, hogy épp egy kajak-kenu versenyen határozta el végleg, hogy sportriporter lesz.
– Már gyerekként azt mondogattam otthon, hogy vagy sportriporter, vagy híres ember leszek. Aztán valóban, emlékszem, Szarvasról jelentkeztem be egy versenyről, amikor az egyik felkonferálás után nemes egyszerűséggel beledőltem a stégről a vízbe. Ez olyan elemi hatással volt rám és a környezetemre is, hogy végleg eldőlt, ez az én világom: sportriporter leszek! De az egyik első telesportos munkám is épp egy kajak-kenu válogatóverseny volt. Itt Vitray Tamással dolgozhattam együtt, ami szintén meghatározó élményt jelentett a pályám szempontjából.
– Folyóparti fiúként a Balatont is szereti? Mikor először pillantja meg odautazva a tó víztükrét, elfogja még valami gyerekes öröm?
– Alföldi gyerekként a Balatonhoz menni mindig is különleges élmény volt, ami a mai napig elkísér. A saját gyerekeimnek is nagy lelkesedéssel kiáltok fel, hogy „nézzétek, ott már látszik a tó!”
– Kötik a Balatonhoz gyerekkori élmények?
– Az első balatoni kempingezésemkor, Zamárdiban megismerkedtem egy hozzám hasonló, szöszke német kissráccal, majd döbbenten futottam vissza a sátrunkhoz és kiabáltam, hogy „ez csak beszél, de nem mond semmit”. Talán ez a Balaton-parti
„trauma” is vezetett oda, hogy felsőfokú nyelvvizsgát szerezzek német nyelvből. Arra is emlékszem, ahogy nagypapámmal nézegettük a kempingben a nyugatnémet nyaralók motorjait. A technikai sportok iránti érdeklődésem is talán innen ered.
– Az ön számára a munka terepe is a magyar tenger, Rátonyi Krisztina mellett Borbás Marcsi a partnere a Balatoni Nyárban. Milyen egy „gasztroangyallal” műsort vezetni?
– Örültem, hogy találtunk a Formula 1 miatt egyébként meglehetősen sűrű nyárban két hetet, amely egy kicsit más típusú műsorvezetéssel telhet. Borbás Marcsival mi nyitottuk az idei Balatoni Nyarat. Nem először dolgozunk együtt, nagyon profi, nagyon figyelmes kolléga. Reméljük, azokhoz a nézőkhöz is közelebb tudjuk vinni a magyar tengert, akiknek nincs idejük, módjuk a Balatonnál nyaralni. Az idei műsor egyébként már nem csak a Balatonról szól, színesedik a paletta.
– A Kékszalagot nemcsak házigazdaként ismeri, hanem versenyzőként is megjárta már. Idén is tervezi?
– Sajnos ezen a nyáron nem jön össze, de óriási élmény volt, mikor a 19. helyen végeztünk egy remek csapattal, és egy nagyon komoly hajóval. Szeretem ezt a sportot, beleadni a hajón anyait-apait: egyszóval csuromvizesnek lenni, ha már vizes sportot művelek.
– Szokott csak úgy egyszerűen strandolni, nem intenzív mozgással kikapcsolódni, hanem lustálkodva heverni a parton és hallgatni a vízparti zsongást?
– Nem igazán. Olvasni szeretek, de ha tehetem, aktívan kapcsolódom ki. Ha be lehet állni pingpongozni, focizni vagy tollasozni, inkább a mozgást választom. A minap például tesztelhettem egy remek terepbiciklit, tekertem is vele harminc-egynéhány kilométert a Velencei-tó környékén. De a feleségem is aktívan sportol, rendszeresen fut, s ha családilag útnak indulunk, természetesen visszük a bringákat is. Ha valakinek rossz kedve van, elveszettnek érzi magát, vagy épp nem tud meghozni egy döntést, jól teszi, ha elmegy futni vagy sétál egyet. A mozgás kitisztítja a fejet, helyre teszi a dolgokat.
M. Zs.
naponta, M1, Duna World 9.15–11.00 |
|
|
Reisz András |
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2013.07.07. |
Reisz András meteorológus új szerepben, az M1-en futó Balatoni Nyár műsorvezetőjeként mutatkozik be. A légköri viszonyok jó ismerőjével, a vasút szerelmesével beszélgettünk.  Reisz András
– Tíz éve dolgozom a televíziónál, azóta ilyen jellegű felkérésem még nem volt, a klasszikus műsorvezetői szerep nekem újdonság. Ez kihívást is jelent, kicsit félek is tőle, de biztos, hogy izgalmasabbá teszi a nyaramat.
– Ki lesz a partnere, s kettősük milyen „stratégiával” készül a műsorra?
– Semmiképp sem szeretnék színészkedni, nem is tudnék. Alapvetően szókimondó, tiszta-szív ember vagyok, szeretek olyan dolgokról beszélgetni, ami érdekel is. Önmagamat fogom adni, tudva azt, hogy a televízióban alkalmazkodni is kell. Dióssy Klári kolléganőm végtelenül kedves hölgy, aki felajánlotta, hogy átsegít majd az esetleges kezdeti nehézségeken. Bízom magunkban, és kíváncsian várom a műsort.
– Már gyermekkorában eldőlt, hogy meteorológus lesz. A televíziózásnak, a szereplés iránti vonzalomnak is gyermekkori gyökerei vannak?
– Volt bennem szereplési vágy, de nem a klasszikus módon fejeztem ki, egyszerűen bohóckodni szerettem, parodizálni, az osztály középpontjában lenni, ahogy baráti körben és a családban is. De a televíziózás csak a meteorológiával kapcsolatban merült fel, sosem akartam „tévésztár” lenni. A tévézést ma is munkának tekintem, nem többnek. A régi nagy meteorológusokat figyelve nőttem fel, Vissy Károly vagy Bóna Márta bájos hitelessége, a tudományos információ emberközeli formája meghatározó élményeim. A gesztusokat, a fordulatokat aztán gyakoroltam otthon a tükör előtt, és mikor éles helyzetbe kerültem, csak azt kellett megszokjam, hogy a green boxban a jobb az bal és fordítva.
– Odahaza, a Felvidéken hogyan fogadta a magyarság, hogy ismert televíziós lett a közmé-
diában?
– A határontúli magyarság körében nagy az összetartás, igazán komolyan veszik a tévézést is, s olyan nekik, mintha a saját gyerekük szerepelne. Büszkék rám, örülnek neki, hogy valaki képviseli őket odahaza a képernyőn.
– Füleken a mai gyerekek is ilyen szépen, ízesen beszélnek, mint ön?
– Igen, természetesen. A szlovák és a magyar nyelv hangzása közben óhatatlanul keveredik, hiszen a legtöbb hivatalos ügyet szlovákul kell intézni.
– Sokfelől halljuk, hogy ez a nyár lesz az évszázad „legrosszabb” nyara. Mit mondhat erről egy felelős szakember?
– Nem örülök az ilyen kérdéseknek, mert erre felelősen csak azt lehet mondani, hogy halvány lila gőzünk sincs. Aki kóklerkedik, megteheti, hogy jósoljon, mi nem. A hosszabb távú előrejelzésekből senki nem tudhatja, hogy milyen idő lesz akkor, mikor nyaralni megy.
– A vasút szerelmese. Honnan ered ez a vonzalom?
– Nálam talán a rendszerességhez, az időhöz való viszony állhat mögötte. A vasútban megtaláltam a számomra vonzó, ütemes rendszert. Amúgy meg a füleki vasútállomás melletti parkban tologattak a szüleim a babakocsiban, „itt csapott meg először a mozdony füstje”, minden vonat áthaladásánál ki akartam ugrani a babakocsiból.
– Lesz módja kikapcsolódni is a nyáron: mivel töltekezik?
– A vonatozás minden rossz kedvemből kihoz. Megőrülök a vonat szagáért, nem is szeretem az új kocsikat, az a jó, ha picit már kopottas, használt. Ha tehetem, odahaza veszek egy háromnapos jegyet és utazom. Ilyenkor újra gyerekké válok.
– A nyári forróságban fagyival vagy inkább hideg sörrel hűti le magát?
– A vonaton nem törődöm az éhséggel, szomjúsággal, nem is szeretek vásárolni, türelmetlen vagyok. Általában viszek magammal egy szendvicset meg üdítőt. De hogy ne kerüljem ki a kérdést: az édességet, ezért a fagyit is nagyon szeretem!
M. Zs.
naponta, M1, Duna World 9.15–11.00 |
|
| | << Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
| | Találatok: 19 - 27 / 259 |
|
Címlapsztori 