Kezdőlap arrow Címlapsztori
Címlapsztori
Műfajok kalandora  Kevin Bacon Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2015.06.14.
A neves brit napilap, a The Guardian az Oscar-díjban eddig nem részesült legjobb színészek között tartja számon, aki tehetségét számtalan különféle szerepben, filmben megcsillogtatta már. De korántsem kell ahhoz akadémiai elismerés, hogy valakire újból és újból felfigyeljenek a nézők.
 Kevin Bacon
Kevin Bacon
Furcsa kijelentés, hogy valaki akkor válik befutott színésszé, amikor mellékszerepet kap, pedig a július 8-án 57. életévét betöltő Kevin Baconnel éppen ez történt. 1991-ben, az akkor harminchárom éves színész éppen karrierje mélypontján volt, amikor Oliver Stone ráosztotta a Kennedy-gyilkosság újratárgyalását feldolgozó, kultikussá vált filmjének egyik mellékszerepét. Stone még a legkisebb epizódszerepekre is olyan népszerű színészeket kért fel, mint Jack Lemmon, Walter Matthau, Gary Oldman, John Candy, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland vagy éppen Joe Pesci. Márpedig egy ilyen névsorban szerepelni az egyik legnagyobb elismerés. Persze korántsem egyszerű út vezetett idáig.
A philadelphiai születésű Kevin Bacon már fiatalon elhatározta, hogy színész lesz. Tizenhét éves volt, mikor elhagyta a szülői házat, hogy elkezdje színházi karrierjét építeni, majd néhány filmben (Party zóna – 1978), és sorozatban (Search For Tomorrow – 1979, The Guiding Light – 1980-1981) is feltűnt. Első emlékezetes szerepét a nyolcvanas évek egyik meghatározó horrorfilmjében, a Péntek 13 első részében kapta 1980-ban. Slasherről, más néven tinihorrorról lévén szó a néző arra a karakterre emlékszik legjobban, aki a legfantáziadúsabban veszti életét. Bacon ebbe a kategóriába tartozik, és az ágy alól nyílvesszővel torkon szúrt szerencsétlen Jack utolsó percei mindmáig a Péntek 13-széria legnépszerűbb jelenetsorai közé tartoznak. Ugyanakkor nem ragadt meg a műfajban, folyamatosan újabb kihívások, és különféle szerepek elé nézett. „Mindig is szerettem ide-oda utazgatni a műfajok között, szerettem váltogatni a nagy és kisebb költségvetésű filmeket, azt, hogy mekkora szerepet kell eljátszanom egy adott filmben. Nem szeretném korlátozni magam, mint sokan mások teszik, hogy csak független filmben vagyok hajlandó játszani vagy csak főszerepet, vagy csak akciót. Minden érdekel, és ami jön, azt elfogadom. Ha egy szereppel, rendezővel vagy sztorival kapcsolatban jók a megérzéseim, akkor azt elvállalom” – vallotta egy interjúban. A nyolcvanas években még két filmben játszott kihívást jelentő szerepet: az 1982-es Az étkezde és az 1984-ben bemutatott Gumiláb egyaránt növelte népszerűségét.
Ám a nyolcvanas évek vége nem hozott szerencsét Baconnek, úgy tűnt, neve kezd feledésbe merülni, mígnem 1990-ben bemutatták az Egyenesen át című thrillert (Julia Roberts, Kiefer Sutherland és William Baldwin társaságában), 1991-ben pedig Oliver Stone már említett alkotását, a JFK-t. Ezt emlékezetes filmek követték: az Egy becsületbeli ügy (1992), a Veszélyes vizeken (1994), Az őrület fészke (1995), az Apolló 13 (1995) és a Sleepers – Pokoli lecke (1996). 1998-ban producerként is kipróbálta magát a Vad vágyak című filmben, melyben szerepelt is. A 2000-es években színesedett színészi palettája az Árnyék nélkül (2000), a Titokzatos folyó (2003), a Frost/Nixon (2008) és az X-Men: Az elsők (2011) című filmben megformált karakterekkel.
Legutóbb a három évad után idén véget ért Gyilkos hajsza című sorozatban alakította a főszereplőt, Ryan Hardyt, legközelebb pedig Johnny Depp és Benedict Cumberbatch oldalán tűnik fel a vásznon a még idén mozikba kerülő Black Mass című krimiben.
S. B.
csütörtök, Duna 2.10 Lélegzet
 
Hüllők tombolása Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2015.06.07.

„Így kell dinókat csinálni?” – kérdezi a gyermekét kereső anya a harmadik részben, miközben a keltetőgépre mered. „Nem, így kell istent játszani” – hangzik a tudós kijózanító válasza, aki egyszer már megjárta a poklot, a frankensteini álom rémálomba fordulásának poklát. A Jurassic Park-trilógia az emberi önhittség és kíváncsiság tragédiáját meséli el.

Image„Az ember olyan nagyszabású világot épít fel, amelynek végül ő a gyenge pontja” – írja Király Jenő. Az őslénypark nem rezervátum, nem megőrzi a jövőnek a múlt emlékeit, hanem újrateremti azokat a jelenben. Egy rég letűnt közeget állít elő mesterségesen, melyben az ember nem találja a helyét, mert sosem volt benne helye. Az elveszett paradicsom a genetika útján éled újra, de az emberi műveletekbe mindig hiba csúszik. A Jurassic Park tulajdonképpen a Frankenstein- és a King Kong-filmek nászának eredménye. Az első rész történetét megelőzi egy másik, csak nagyvonalakban bemutatott torz teremtéstörténet. A modern milliárdos, John Hammond valaha bolhacirkusszal kezdte pályáját, s mint minden illuzionista, ő is grandiózus álmot dédelget, melyben végül az ember válik bolhává. És a bolhánál is bolhább ember – akiben a jelentéktelenség kicsinyességgel párosul – lesz a katasztrófa okozója.
A látványosságként berendezett Jurassic Parkban újrateremtett – és tervezett – őslényeket többlépcsős biztonsági rendszer őrzi. A technika és a genetika. Elektromos kerítések mögé zárva csodálhatók meg a grandiózus lények, amelyeket úgy hoztak létre, hogy csak nőstény egyedek születhessenek. Ám az emberi gyarlóság most is beleszól a látszólag tökéletes szisztémába. A védelmi rendszert az irányítóközpont egyik alkalmazottja kapcsolja ki, hogy busás haszon reményében ellophassa a hűtőkamrából a dinoszaurusz-DNS-eket. Így válik a szenzáció horrorrá, a szafari túlélőtúrává. De nemcsak a technika, hanem a genetikai is elbukik. „A természet utat tör magának” – hangzik később a következtetés. Az őslények mégis képesek szaporodni, a gének önmagukat módosítják a túlélés, a továbbörökítés érdekében.
„Mit őriznek ott, King Kongot?” – kérdezi a cinikus, folyton tréfálkozó matematikus, amikor megpillantja a park hatalmas kapuját. A King Kong-történet azonban nem csak ennyiben található meg a Jurassic Parkban. „A Kong nélkül maradt hüllők tombolása” – állapítja meg Király Jenő az elszabadult dinoszauruszokról. King Kong szigetén a hatalmas majom az úr, aki kordában tartja az őshüllőket. De mi történik, ha elhurcolják a szigetről? Ezt mutatja meg a Jurassic Park.
A második epizód vége szintén a King Kongból merít. Ebben csak a matematikus tér vissza – ahogy később, a harmadik részben csak a paleontológus –, mikor kiderül, hogy az első részben berendezett park csak mutatvány, a közönségnek szánt szenzáció (ennek az álomnak beteljesülése, a park megnyitása a héten mozikba kerülő negyedik rész témája), valójában létezik még egy sziget, ahol a dinoszauruszok születtek, s ahol szabadon kószálnak a természetben. Az új út ide vezet, hogy megfigyeljék, dokumentálják az egykorvolt és újraéledt ökoszisztémát. Ám ahogy a matematikus is figyelmeztet, a megfigyelő mindig befolyásolja a megfigyelés tárgyát. Ismét az emberi gőg lesz a vesztük: érkezik egy másik csapat is, a vadászok, akik beavatkoznak a természet rendjébe, s végül elfogják a nagyvadat, hogy zsákmányukat a városba szállítsák. Ezen a ponton kapcsolódik a film ismét a King Konghoz: a környezetéből kiragadott T-Rex elszabadul, az ember képtelen kezelni, jól kezelni a természetet. Le akarja igázni, ám hatalomvágya visszacsap rá, és önhittségében prédaként végzi.
A harmadik rész ismét a második szigetre kalauzol, ám a kaland itt már csekély értékű, és önismétlő. Egy kamasz fiút kell megkeresni és kihozni a szigetről, aki egy ejtőernyős baleset folytán rekedt ott. A természet által uralt vidék már csak nyomokban hordja magán az emberi jelenlétet. Az épületek, a ketrecek düledeznek, a természet ismét utat tört magának, ahogy azt a zárókép is mutatja: szárnyas őshüllők repülnek a fellegek közt, elhagyják egykori otthonukat, a frankensteini szigetet, az inkubátort, hogy új fészket keressenek.
S. B.
A Jurassic Park-trilógia
hétfő, Paramount 20.00
Jurassic Park
kedd, Paramount 20.00
 Az elveszett világ: Jurassic Park
szerda, Paramount 20.00
Jurassic Park 3.
 
Munka-ügyek, másképp Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2015.05.26.
A Fővárosi Munkaügyi és Munka­védelmi Felügyelet évek óta remekül teszi a dolgát: karakteres dolgozói nevetést csalnak a nézők arcára. A Munkaügyek Kareszával, Kovács Lehel Junior Prima díjas színművésszel beszélgettünk.
Image–    Odahaza, a vajdasági Horgoson fogták a magyar tévéadókat?
–    Persze, mindig a magyar tévé műsorait néztük, a gyerekkorom a Szomszédok és a Dallas sugárzásának korszakára esett, ezek határozták meg a generációm televíziós alapélményeit.
–    Kisfiúként érzett vágyat arra, hogy egyszer szerepelhessen a tévében?
–    Nem dobbant meg a szívem a Szomszédok láttán, de ha megnéztem egy Bruce Willis-filmet, biztos, hogy atlétában akartam lövöldözni én is. Vonzott ez a fajta játékos „majomkodás”, érdekelt ez a világ.
– Tizenhat évesen játszotta első filmfőszerepét. A horgosi Pöttöm Színpadról hogy került a kamerák közelébe?
–    Szentesre jártam irodalom–dráma tagozatos gimnáziumba, ide jött el a Közgáz Vizuális Brigád, amely egy osztályt keresett a filmjük forgatásához. Végül rám osztották a főszerepet. Így kezdődött ez a filmes kaland, ami egyébként életem egyik legizgalmasabb időszaka volt.
–    Színház, film, szinkronszínészet, sokféle műfajban mozog otthonosan, de mikor debütált a televízióban?
–    Még gimnazistaként szerepeltem egy reklámban, ahol hercegként próbáltam Csipkerózsikát álmából felébreszteni. Ez volt az első televíziós szereplésem.
–    2012 márciusa óta követhetik nyomon a nézők a Fővárosi Munkaügyi és Munkavédelmi Felügyelet ténykedését. Az IrReality Show-ként definiált sorozat ön szerint mennyire reflektál a valóságra?
–    Magunkra, a körülöttünk lévő világra ismerhetünk benne, még ha a műfajból fakadóan túlzó is a Munkaügyek. Biztos, hogy mindannyian rendelkezünk olyan élményanyaggal, ami megelevenedik a sorozatban, és jó, ha tudunk ezen nevetni.
–    A munkahelyén, a Katona József Színházban szerezhet tapasztalatot Karesz megformálásához?
–    Szeretek ott dolgozni, szeretem a munkatársaimat, igazán nem lenne okom, hogy Jánosék hivatalához forduljak. Egyébként az évek során kissé változott Karesz karaktere, egyre nyugodtabb lett, mintha kezdene felnőni.
–    Mit szólna, ha holnaptól Karesz mellett kellene ülnie egy munkahelyen?
–    Egy biztos: könnyebb lenne mellette ülni, mint Albert vagy Timi mellett!
–    Milyennek képzeljük el a Munkaügyek forgatását?
–    Igazi színészek dolgoznak a sorozatban, akik mindig meg tudnak lepni, úgyhogy nagyon sokat nevetek. Vagyunk páran, akik olykor rommá nevetünk egy-egy jelenetet, komolyan fegyelmeznem kell magam Mucsi Zoltán vagy Molnár Piroska megmozdulásainál.
–    A felesége bábművész, a baráti köre is színészekből, művészekből áll: mit szólnak a sorozatbéli szerepéhez?
–    Mindenki örül annak, hogy végre újra készülnek tévéjátékok, amelyekben igazi színészek szerepelnek. Ez kifejezetten jót tesz a színházi életnek is, amit az eddig fanyalgók is kezdenek felismerni.
–    Jelenleg színpadi szerepei közül melyek a kedvencei?
–    Van egy iskolaszínházunk, az Üvegfal mögött című Merle-regény adaptációt játsszuk mostanában, amit nagyon szeretek. Gothár Péter az Ahol a farkas is jó című alkotásában is van egy kedves szerepem, aztán Cukor Kreml címen hamarosan bemutatunk egy orosz őrületet is, ezt is várom! Ezek az én aktuális munka-ügyeim.
M. Zs.
csütörtök, Duna, 21.55
Munkaügyek
Frissítve ( 2015.05.26. )
 
Mancsot rá! Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2015.01.25.
Szokás mondani, hogy a magyar lovas nemzet, pedig dehogy: már réges-rég kutyás nemzet vagyunk, és erre maga Mancs, a hősies mentőkutya a legjobb példa! A világhírű eb munkássága egy igazi családi filmet ihletett meg Pejó Róbert rendezésében és Trill Zsolt főszereplésével.
Mancs
Mancs
Törzskönyvi nevén Miskolci Sátán Mancs, vagyis Mancs hazánk leghíresebb mentőkutyája volt, gazdájával részt vett többek között a pusztító izmiti, salvadori és indiai földrengés túlélőinek felkutatásában, illetve eltűnt személyek megkeresésében. Különleges képességeinek – például víz alatti holttestet is jelzett, valamint egyazon helyszínen helyesen jelzett élő és halott embert is –, és egyéniségének köszönhetően az egész ország a szívébe zárta a kan német  juhászkutyát, aki 2006. október 22-én hunyt el. Nem is csoda, hogy hamarosan felmerült egy film terve életéről, amely végül Pejó Róbert (Látogatás, Dallas Pashamende) rendezésében valósult meg, aki a tényeket a mesék és az ifjúsági filmek világával vegyítve igazi családi filmet készített. Márpedig a magyar családi film hiánycikk a piacon, egész generációk nőttek fel úgy, hogy egy épkézláb darabbal találkoztak volna.
A Mancs története a kilencvenes években játszódik egy magyarországi kisvárosban, ahol Fehér Zoltán villamosszerelő – nem villanyszerelő! – és felesége, Eszter első gyermeküket várja. Zoli elhunyt öreg barátjától egy hiperaktív, minden lében kanál németjuhász-kölyköt örököl, akit azonban nem mer hazavinni – „Kutyát a hetedikre, gyerek mellé?” –, ezért épülő hegyi házában rejtegeti. A kölyköt Mancsnak nevezi el, minden szabadidejét vele tölti, és amikor egy környékbeli kisgyerek eltűnik, gazda és kutya a nyomába ered, és kiderül: Mancs páratlan szaglással és egy képzett keresőkutya ösztönös tehetségével rendelkezik. A lelkes Zoli egy következő eltűnésnél is felajánlja segítségüket, de a bürokrácia közbeszól, és engedély kell: csak úgy nem lehet embereket mentegetni. Zoli kitűnő mentőkutyává képzi Mancsot, valódi, összetartó, profi mentőcsapattá válnak, azonban jó szándékú hazugságai miatt családjában és a munkahelyén egyre nagyobb bajba keveredik. Azt persze mi is tudjuk, hogy milyen karriert futott be az igazi Mancs, így nincs miért aggódnunk, még akkor sem, amikor a csapat a legveszélyesebb helyzetekbe keveredik és a legnagyobb katasztrófák helyszínére indul menteni.
Ami a veszélyt és a katasztrófákat illeti, senki se aggódjon: mivel szórakoztató családi filmről van szó, nincs olyan látvány, ami sokkolná a kicsiket és nagyokat, és mindezt a stáb frappáns megoldással hidalta át. A film felépítése ugyanis keretes történet, amelyben egy fiatal anyuka mesekönyvből olvassa fel kislányának Mancs kalandos életét – tessék jól figyelni, mert az is kiderül, miért pont az az anyuka olvas fel. A könyv illusztrációi pedig életre kelnek, és az élőszereplős jeleneteket többször is animációs betétek színesítik, de akkor is a rajzolt világ elevenedik meg, amikor például egy földrengés hatásait kell megmutatni. A film játszik a dimenziókkal és perspektívákkal: a tárgyak óriásira nőnek vagy kicsire törpülnek, félelmetessé vagy vonzóvá válnak, attól függően, hogy Böbe, a kislány és Mancs érzelmei mit diktálnak. Ez a látványvilág Banovich Tamás díszlettervező és Igor Lazin animációs szakember együttműködésének eredménye, de ne feledkezzünk meg az „igazi” szereplőkről sem. A Mancs főszereplője Trill Zsolt, magát Mancsot pedig két németjuhász kan, Alex és Ropi alakítja, akiket Halász Árpád kutyakiképző készített fel a szerepre a Gödöllői Kutyasport Központban, de fontos szerepet kapott Keresztes Tamás, Holecskó Orsolya, a közismerten kutyabolond Szacsvay László, Szarvas József, Pásztor Erzsi és Nyári Oszkár is.
Vízer Balázs
A Mancs január 29-től lesz látható a mozikban.
Frissítve ( 2015.01.25. )
 
Játék, határok nélkül! Nyomtatás Email
Írta: Administrator   
2014.11.16.
Tizenöt év után újra főszerepben: a játék! A májusban rögzített látványos és izgalmas nemzetközi vetélkedő, a Játék határok nélkül magyar műsorvezetőivel, Varga Edittel és Harsányi Leventével beszélgettünk.
Játék, határok nélkül!
Játék, határok nélkül!
Annak idején, a kilencvenes években nézték a vetélkedőt?
Varga Edit: Kollégista voltam ekkortájt, Szentesen, majd Budapesten tanultam. Meghatározó időszaka volt ez az életemnek, a dráma tagozatos gimnáziumban leginkább a saját szerepléseink és az önmegvalósításunk kötöttek le, ezért tévét nemigen néztem. Természetesen tudtam a műsorról, amikor otthon voltam, bele-belefutottam ebbe a nagyszabású, jópofa versengésbe, a márkanév nem volt ismeretlen, és örömmel vettem részt a megújult játékban.
Harsányi Levente: Én már akkoriban is szerettem ezt a játékot, követtem is, vártam is az adásokat. Sportszerető emberként tetszettek a fizikai igénybevétellel járó, látványos és szórakoztató feladatok. A magyarokért szorítani pedig mindig izgalmas dolog!
Ennek a műsornak a fő üzenete, hogy a játék képes átlépni a határokon. A különböző nemzetek csapatai másképp, más stílusban játszanak?
V. E.: Abszolút! A különféle nációk egymástól eltérő vérmérséklete, habitusa egyértelműen megnyilvánult a játék során is.
H. L.: Hat nemzet csapott össze, és közülük az oroszok vették legkomolyabban a versenyt. Hatalmas stábbal érkeztek, külön szakosodtak minden feladatara, az azokban járatos egykori élsportolók segítették a játékosaikat. A franciák sokat bohóckodtak, a távolabbról érkezők is inkább élvezték a játékot, kevésbé a győzelem foglalkoztatta őket.
A mi csapatunk milyen volt?
V. E.: Elfogult vagyok, nagyon szerettem a mieinket, és joggal: komolyan vették a játékot, elszántak voltak, de közben teret engedtek a humornak is, extrém szituációkban is találtak vicces megoldásokat.
H. L.: Csapó Gábor olimpiai vízilabdázónk volt a magyar csapatkapitány, ő vezényelte a sárga csapatot. Remek, összetartó kis közösség jött létre, nagy bizonyítási vággyal. Általában is jellemez ez bennünket, magyarokat. Az viszont kár, hogy csak az aranyérem ragyogásának örülünk, egy ezüst vagy egy bronz jelentőségét mintha nem tudnánk átérezni.
Adódott alkalom arra, hogy a különböző nemzetek csapatai megismerhessék egymást?
H. L.: Igen, a hátsó öltözőkben, nemzeti jelleggel mutatták be a csapatok meghívott sztárjaikat, egyfajta gigászi házibuli zajlott ott, több száz résztvevővel, zenével, attrakciókkal. A magyarok például a Rippel fivérek elképesztő előadásával kápráztatták el a résztvevőket.
Melyik feladat a legemlékezetesebb?
V. E.: Egyszer egy csapattagnak két vízzel teli vödörrel a kezében kellett időre átjutni egy olajjal bekent, rettenetesen csúszós pallón, miközben alatta az ellenfelei rugdosták ezt a furcsa építményt. Abszurd jelenet volt! Egyébként az egész játék extrém terhelést jelentett, de a versenyzők zseniálisan vették az akadályokat.
H. L.: Nekem az összetettebb feladatok tetszettek, amikor a vizes pályát kombinálták a pörgő- és forgószínpaddal, csúszdákkal, bikákkal és mindezt mondjuk, egy óriási teáskanna jelmezben.
Milyen kulisszák között zajlott a forgatás?
V. E.: Egy hatalmas csarnokban voltunk, monumentális díszletek és kellékek között. Ez a műfaj, különösen manapság megköveteli mindezt akkor is, ha először talán túlméretezettnek éreztünk egyes látványelemeket.
H. L.: Tényleg elképesztő élmény volt belépni egy térbe, ahol két-három méteres répák és teáskannák jöttek-mentek. Igazi mesevilág volt!
M. Zs.
szombat, M1 20.20
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Találatok: 19 - 27 / 322
Advertisement
© 2016 rtvreszletes.hu
Joomla! is Free Software released under the GNU/GPL License.